Az antenna funkciója; tudnivalók az antennakábelről
Elkezdődött az üzemszerű hazai digitális földi televíziós műsorsugárzás (DVB-T) ami az üzemeltető reményei szerint sokak számára nyújt majd kiváló, akár HDTV képminőséget, de a sikeres vételhez megfelelő antennára is szükség van.
A digitális földi televíziós műsorsugárzás (DVB-T) vételi láncának első eleme is az antenna, mely sokkal fontosabb szerepet játszik a digitális adások megfelelő minőségű vételében, mint az analóg televíziós adások esetében. Alkalmatlan antennával ugyanis az utóbbiak képe legfeljebb zajosabb lesz esetleg szellemképes, a digitális adás képe viszont élvezhetetlen lesz (blokkosodik, vagy akadozva lefagy a kép), illetve teljesen lehetetlenné is válhat a vétel. A megfelelő antennatípust annak műszaki jellemzői alapján az adott hely vételi körülményeinek megfelelően kell megválasztani.
Az antenna mintegy belemerül a rádióhullámok tengerébe, hogy elektromos feszültséggé alakítsa az adóállomások által a vétel helyén létrehozott elektromágneses teret, melyet a térerősség jellemez. Az antenna elektromos feszültségjele azután képpé és hanggá alakul a vevőkészülékben. A megfelelő vételhez szükséges minimális jelszint (kb. 40-45 dBuV) nagyságát tekintve a vevőkészülékek jelentősen nem térnek el egymástól.
A vételi helyen a térerősség függ az adó kisugárzott teljesítményétől, az adóantenna iránykarakterisztikájától, az adóállomás és a vétel helyének távolságától, a domborzati viszonyoktól (magasabban vagy alacsonyabban van-e a vételi hely), illetve a rádióhullámok különböző tereptárgyakról, épületekről való visszaverődésétől. A vevőkészülékhez eljutó jel nagyságát adott helyen a térerősség mellett, az antenna jóságára jellemző úgynevezett nyeresége, felszerelésének körülményei (például magassága, elhelyezése) és az antennakábel határozzák meg.
Kezdjük ez utóbbival. Mivel az antenna szimmetrizált csatlakozási pontja és a vevőkészülék bemeneti impedanciája 75 Ohm, így a kettőt összekötő kábel hullámimpedanciájának is ennyinek kell lennie. A kereskedelemben kapható antennakábelek 75 Ohmosak, de vigyázat előfordulnak más célra szolgáló nem 75 Ohmos koaxiális kábelek is.
Sajnos minél hosszabb az antenna és a vevőkészülék közötti kábel, az annál jobban csillapítja az értékes jelét. A kábelcsillapítást 100 m-es hosszra szokás megadni, és általában a vastagabb kábelek csillapítása kisebb, mint a vékonyé. Például a 10 mm külsőátmérőjű antennakábel csillapítása 13 dB/100m, a tipikus 7mm átmérőjűé pedig kb.19 dB/100m. A tényleges csillapítás tehát a hosszal arányosan nő, vagyis például egy 15 m hosszú 7mm átmérőjű antennakábel csillapítása közel 3 dB, ami azt jelenti, hogy az antenna által szolgáltatott feszültség nagyjából a 70 %-ára csökken a kábel másik végénél.
Mivel a jelfeszültség viszonylag kicsi a kábelben, ezért fontos az is, hogy megóvjuk azt a különböző zavarójelektől (pl. mobiltelefon, nagyáramú motoros háztartási gépek, stb.). Elektromos eredetű zavarok környezetében célszerű kettős árnyékolású antennakábelt alkalmazni. Érdemes körültekintően kiválasztani az antennacsatlakozót is, mert sajnos a kábelre nagyon rosszul felszerelhető változatok is kaphatóak és ez is oka lehet a jelcsökkenésnek és a bizonytalan vételnek.
Az antenna mintegy belemerül a rádióhullámok tengerébe, hogy elektromos feszültséggé alakítsa az adóállomások által a vétel helyén létrehozott elektromágneses teret, melyet a térerősség jellemez. Az antenna elektromos feszültségjele azután képpé és hanggá alakul a vevőkészülékben. A megfelelő vételhez szükséges minimális jelszint (kb. 40-45 dBuV) nagyságát tekintve a vevőkészülékek jelentősen nem térnek el egymástól.
A vételi helyen a térerősség függ az adó kisugárzott teljesítményétől, az adóantenna iránykarakterisztikájától, az adóállomás és a vétel helyének távolságától, a domborzati viszonyoktól (magasabban vagy alacsonyabban van-e a vételi hely), illetve a rádióhullámok különböző tereptárgyakról, épületekről való visszaverődésétől. A vevőkészülékhez eljutó jel nagyságát adott helyen a térerősség mellett, az antenna jóságára jellemző úgynevezett nyeresége, felszerelésének körülményei (például magassága, elhelyezése) és az antennakábel határozzák meg.
Kezdjük ez utóbbival. Mivel az antenna szimmetrizált csatlakozási pontja és a vevőkészülék bemeneti impedanciája 75 Ohm, így a kettőt összekötő kábel hullámimpedanciájának is ennyinek kell lennie. A kereskedelemben kapható antennakábelek 75 Ohmosak, de vigyázat előfordulnak más célra szolgáló nem 75 Ohmos koaxiális kábelek is.
Sajnos minél hosszabb az antenna és a vevőkészülék közötti kábel, az annál jobban csillapítja az értékes jelét. A kábelcsillapítást 100 m-es hosszra szokás megadni, és általában a vastagabb kábelek csillapítása kisebb, mint a vékonyé. Például a 10 mm külsőátmérőjű antennakábel csillapítása 13 dB/100m, a tipikus 7mm átmérőjűé pedig kb.19 dB/100m. A tényleges csillapítás tehát a hosszal arányosan nő, vagyis például egy 15 m hosszú 7mm átmérőjű antennakábel csillapítása közel 3 dB, ami azt jelenti, hogy az antenna által szolgáltatott feszültség nagyjából a 70 %-ára csökken a kábel másik végénél.
Mivel a jelfeszültség viszonylag kicsi a kábelben, ezért fontos az is, hogy megóvjuk azt a különböző zavarójelektől (pl. mobiltelefon, nagyáramú motoros háztartási gépek, stb.). Elektromos eredetű zavarok környezetében célszerű kettős árnyékolású antennakábelt alkalmazni. Érdemes körültekintően kiválasztani az antennacsatlakozót is, mert sajnos a kábelre nagyon rosszul felszerelhető változatok is kaphatóak és ez is oka lehet a jelcsökkenésnek és a bizonytalan vételnek.