Jellemzők, technológia megoldások
A JVC DLA-HD1 megújult technológiáinak köszönheti natív 15.000:1 kontrasztarányát. Erre eddig egyetlen vetítő sem volt képes. Arra voltunk kíváncsiak mennyi látszik ebből, s a többi műszaki tulajdonságából a vele vetített képen.
Jellemzők, technológia megoldások
A DLA-HD1 minden bizonnyal legfontosabb jellemzője a rendkívüli és iparági rekordnak számító 15.000:1 natív, azaz bármiféle dinamikus fényszabályzás nélkül elért kontrasztarány. A LCOS vetítők működését ismerők tudják, hogy azok kontrasztja illetve feketeszintjük mélysége elsődlegesen két tényezőtől függ: a panel fénypolarizációjának pontosságától és a „Polarization Beam Splitter” (PBS), azaz a polarizációs fényszétválasztó tükör reflexiós tulajdonságaitól. Nos ezekben lépett jelentősen előre a JVC DLA-HD1, s jórészt ennek köszönhető vetített képének kimagasló kontrasztja.
A LCOS panelek egyik gyenge pontja ugyanis az, hogy a kép fekete részleteit alkotó inaktív pixelek tükröződő felületének egyenetlenségein (a pixeleket elválasztó réseknél és a felületi krátereken), a felettük elhelyezkedő folyadékkristály molekulák nem tökéletesen rendezettek. A pontatlanul orientálódott kristályokon a beeső polarizált fény szóródva, az eredeti polarizációt elrontva verődik vissza a panel tükröző felületéről, s így aztán be tud kerülni a vetítő lencséjébe, eljut a vetítővászonra, és végső soron negatívan befolyásolja a feketeszintet.
A DLA-HD1 új D-ILA képmodulátorán a problémát annyira egyszerűen oldották meg, amennyire zseniális. Egy speciális kötőanyaggal kitöltik, kiegyenlítik a pixelek közötti réseket, s egyenletessé teszik annak felületét. Így elérték a kristályok jobb (párhuzamosabb) rendezettségét, melynek köszönhetően a visszavert fény polaritása sokkal pontosabb marad, ami javít a feketeszinten és a kontraszton. Ezenkívül, egy új kristályréteggel is ellátták a D-ILA képmodulátor felületét, hogy az azt nem pontosan függőlegesen, hanem bizonyos szögben érő fények – ez az optikai rendszerben elkerülhetetlen – kontrasztrontó hatását csökkentsék. Mindezzel sikerült elérni, hogy az új D-ILA panel önmagában akár 20.000:1 kontrasztarányt is elő tudna állítani.
Nem számít azonban, hogy milyen tökéletes a LCOS panel polarizációja, ha a PBS, polarizációs fényszétválasztó tükör (prizma) olyan polaritású fényt is átenged, amit nem kéne, így téve lehetetlenné a panel teljes kontrasztjának kihasználását. Ha vetünk egy pillantást a LCOS vetítők optikai egységének alábbi vázlatos fényútjára látható, hogy a képmodulátor panel előtt van egy PBS blokk prizma, aminek úgy kéne működnie, mint egy „fény egyenirányítónak”: a P polarizációjú fényt át kéne engednie, míg az S polarizációjút teljesen vissza kéne vernie. Sajnos azonban egy kismennyiségű nem kívánt fény mindig átjut a PBS-en, s ez a lencsébe jutva rontja a feketeszintet és kontrasztot.
A JVC a hagyományos PBS tökéletesítése helyett, azt egy radikálisan új eszközzel, egy úgynevezett „Wire-grid” (huzalrács) polarizációs szétválasztóval váltották fel. Erről a szabad szemmel féligáteresztő tükörnek látszó dologról a mikroszkópos kép árulja el igazán, hogy miről is kapta nevét.
A mikroszkopikus méretű alumínium bordák alkotta lamellák a PBS-nél sokkal precízebben képesek szeparálni a fény különböző polarizációjú összetevőit. Így az új D-ILA panel magas saját kontrasztját ki lehet használni az optikai egységben.
Az új D-ILA panel elektróda-bevonata, az új kristályréteg, a panel előtti új fényszétválasztó, s ezen három újítás kombinációja teszi képessé a DLA-HD1-et, hogy elérje a 15.000:1 kontrasztarányt fényszűkítő írisz nélkül.
Azaz, hogy legyünk egészen pontosak: nem igaz, hogy a DLA-HD1-nek nincs írisze, mert igenis van az optikában egy fix fényrekesz, ami bizonyára hozzájárul a kép kontrasztjához.
A DLA-HD1 minden bizonnyal legfontosabb jellemzője a rendkívüli és iparági rekordnak számító 15.000:1 natív, azaz bármiféle dinamikus fényszabályzás nélkül elért kontrasztarány. A LCOS vetítők működését ismerők tudják, hogy azok kontrasztja illetve feketeszintjük mélysége elsődlegesen két tényezőtől függ: a panel fénypolarizációjának pontosságától és a „Polarization Beam Splitter” (PBS), azaz a polarizációs fényszétválasztó tükör reflexiós tulajdonságaitól. Nos ezekben lépett jelentősen előre a JVC DLA-HD1, s jórészt ennek köszönhető vetített képének kimagasló kontrasztja.
A LCOS panelek egyik gyenge pontja ugyanis az, hogy a kép fekete részleteit alkotó inaktív pixelek tükröződő felületének egyenetlenségein (a pixeleket elválasztó réseknél és a felületi krátereken), a felettük elhelyezkedő folyadékkristály molekulák nem tökéletesen rendezettek. A pontatlanul orientálódott kristályokon a beeső polarizált fény szóródva, az eredeti polarizációt elrontva verődik vissza a panel tükröző felületéről, s így aztán be tud kerülni a vetítő lencséjébe, eljut a vetítővászonra, és végső soron negatívan befolyásolja a feketeszintet.
A DLA-HD1 új D-ILA képmodulátorán a problémát annyira egyszerűen oldották meg, amennyire zseniális. Egy speciális kötőanyaggal kitöltik, kiegyenlítik a pixelek közötti réseket, s egyenletessé teszik annak felületét. Így elérték a kristályok jobb (párhuzamosabb) rendezettségét, melynek köszönhetően a visszavert fény polaritása sokkal pontosabb marad, ami javít a feketeszinten és a kontraszton. Ezenkívül, egy új kristályréteggel is ellátták a D-ILA képmodulátor felületét, hogy az azt nem pontosan függőlegesen, hanem bizonyos szögben érő fények – ez az optikai rendszerben elkerülhetetlen – kontrasztrontó hatását csökkentsék. Mindezzel sikerült elérni, hogy az új D-ILA panel önmagában akár 20.000:1 kontrasztarányt is elő tudna állítani.
Nem számít azonban, hogy milyen tökéletes a LCOS panel polarizációja, ha a PBS, polarizációs fényszétválasztó tükör (prizma) olyan polaritású fényt is átenged, amit nem kéne, így téve lehetetlenné a panel teljes kontrasztjának kihasználását. Ha vetünk egy pillantást a LCOS vetítők optikai egységének alábbi vázlatos fényútjára látható, hogy a képmodulátor panel előtt van egy PBS blokk prizma, aminek úgy kéne működnie, mint egy „fény egyenirányítónak”: a P polarizációjú fényt át kéne engednie, míg az S polarizációjút teljesen vissza kéne vernie. Sajnos azonban egy kismennyiségű nem kívánt fény mindig átjut a PBS-en, s ez a lencsébe jutva rontja a feketeszintet és kontrasztot.
A JVC a hagyományos PBS tökéletesítése helyett, azt egy radikálisan új eszközzel, egy úgynevezett „Wire-grid” (huzalrács) polarizációs szétválasztóval váltották fel. Erről a szabad szemmel féligáteresztő tükörnek látszó dologról a mikroszkópos kép árulja el igazán, hogy miről is kapta nevét.
A mikroszkopikus méretű alumínium bordák alkotta lamellák a PBS-nél sokkal precízebben képesek szeparálni a fény különböző polarizációjú összetevőit. Így az új D-ILA panel magas saját kontrasztját ki lehet használni az optikai egységben.
Az új D-ILA panel elektróda-bevonata, az új kristályréteg, a panel előtti új fényszétválasztó, s ezen három újítás kombinációja teszi képessé a DLA-HD1-et, hogy elérje a 15.000:1 kontrasztarányt fényszűkítő írisz nélkül.
Azaz, hogy legyünk egészen pontosak: nem igaz, hogy a DLA-HD1-nek nincs írisze, mert igenis van az optikában egy fix fényrekesz, ami bizonyára hozzájárul a kép kontrasztjához.