SONY Cineza HS10

Kivitel, Üzembehelyezés

A múlt év szeptemberében a CEDIA kiállításon mutatta be a SONY legújabb házimozi vetítőjét. Az országba került első VPL-HS10 nálunk landolt, s nagy kíváncsisággal „estünk neki”.


VPL-HS10.jpgKivitel

Az előd (HS2) már-már szemtelen formavilágát, amelyet az egyenes lencseoldal és köríves folytatás jellemez, átvette a VPL-HS10294 is. Méreteit tekintve bizalomgerjesztő a berendezés, nem érezzük rajta, hogy a miniatürizálás miatt kompromisszumokkal fogunk szembetalálkozni. Az ügyesen kialakított méretes lencse melletti két nagy szellőzőrács dominánsan hat az összképre.

A színek megválasztásával is rásegítenek erre a tervezők, hiszen a frontrész dominál. Lehet szeretni, nem szeretni, de elmenni mellette vélemény nélkül szinte kizárt dolog.

A menügombok is szokatlan helyen, a vetítő oldalán találhatók, ez szintén a HS2-ből vett furfang. Ugyanígy a csatlakozófelület, amely a lekerekített hátsó front alatt húzódik. Az egyetlen állítható láb a hosszúkás első támaszték. Bízott abban a tervező, hogy az asztal lapja és a padló is vízszintes minden lakásban és nem kell a párhuzamokkal küszködni. Így legyen!

Üzembehelyezés

A csatlakozófelület házi-mozi vetítőhöz méltón minden lehetséges formához igazodik. Kompozit és S-videó, komponens és DVI bemenetet is találunk, vagyis mindent, ami elvárható. A számítógépes bemeneti oldal egy PJ-multi névre hallgató csatlakozóval lett elintézve, amihez a kábelt a gyár biztosítja.

HS10_back.jpg

A lencse gondosan be lett süllyesztve a házba és még egy üvegkalitkát is kapott, hogy könnyebb legyen tisztán tartani. Nincs is szükség arra, hogy nap mint nap hozzáférjünk, hiszen mind a méret-, mind pedig az élességállítás motoros mozgatás útján történik. Két eset azonban adódhat, mikor az optikával közelebbi barátságba kell keverednünk. Az egyik az, ha cseréljük (hiszen erre is módunk van, ha extrém távolságból vetítenénk), vagy amikor a vetítőhöz adott szűrőt – melyet később bemutatunk – szeretnénk felpattintani.

Bekapcsolást követően hamarosan szembe találjuk magunkat az 1200 ANSI lumenes képpel, amelyet egy 2000 óra élettartammal bíró 180 W-os UHP izzó biztosít számunkra.

 

Kezelés, menü

Vegyük kézbe az igen szépre sikeredett távvezérlőt és barátkozzunk vele. A háttérvilágításon már el sem csodálkozunk, lassan ez is kötelező lesz a házi-mozi piacon. Funkciókban a legalapvetőbbeket találjuk, úgymint forrásválasztás, automata beállítás, lencseállítás, képformátum, kép üzemmód, trapéztorzítás kompenzálása vízszintesen és függőlegesen, illetve extraként a diavetítés. Ez utóbbit a Sony Memory Stick meghajtója teszi lehetővé, vagyis a vetítőbe helyezhető memóriakártya, amelyen célszerűen képek tárolhatók.

A szoftver, vagyis a projektor menüje szintén a moziélményt szeretné teljessé tenni. Az örök problémára, vagyis a fekete szín mélységére két megoldást is kínálnak. Egyrészt szabadon állíthatunk feketeszintet, másrészt – és ez a használhatóbb, célravezetőbb megoldás – rendelkezésünkre áll egy ún. „cinema black” mód, ahol az amúgy is fölöslegesen sok fényerő visszavételével jobb kontraszt érhető el. Érdemes is ebben az üzemmódban használni a gépet, mert nemcsak javít a minőségen, de az izzó élettartamát is növeli, vagyis gazdaságos.

A másik örök kérdés a különböző formátumban felvett anyagok visszajátszásánál biztosított színkép előállítása. A HS10 menüjében tudunk színhőmérsékletet állítani, ami alapvető, illetve a már említett szűrőt vehetjük elő és tehetjük fel az optikára. A szűrő a zöld fényt „mossa ki” a képből, s a celluloid anyagoknak adja vissza a hiteles színképét. Ha mozizni akarunk, bátran rajta is hagyhatjuk.

Teszt

A kép megjelenítéséről 3 darab, egyenként 1366×768 pixel felbontású WXGA, vagyis 16:9 méretarányú LCD panel gondoskodik. A nagyobb felbontás igazán homogén, egyenletes képet biztosít. Homogenitás jellemzi a fényerőeloszlást is, amely egyenletes az egész képen, vagyis a sarkokban sem halványodik láthatóan.

Ha alapbeállításokkal nézzük a DVD képét, akkor nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, panaszunk lehet esetleg a kontrasztra. Éppen ezért azoknak, akik ezt a berendezést választják, a következő receptet javasoljuk. Tegyék fel a Cinema szűrőt, kapcsolják be a „Cinema black” funkciót és állítsák középállásba a színhőmérsékletet. A menü többi részén esetleg még elidőzhetünk, hogy még inkább az ízlésünkre szabjuk a képi világot. Ha ezzel megvagyunk, bátran állítom, hogy élvezni fogjuk az eredményt. Gyönyörűek a színek, kiváló a képfrissítés, stabil a kép. Talán nem túlzok, ha a lenyűgöző jelzést akasztom a látványra.

Nem utolsó sorban érdemes hangot adni az üzemzajnak. Bár nem a legcsendesebb házimozi vetítő a HS10-es, de a 30 dB-es üzemzajával így is az egyik leghalkabb. Szerencse, hogy a némafilmek ideje lejárt.

***

Mint látható, némi szakértelemmel az egyik legjobb mozivetítő varázsolható a VPL-HS10294-ből. Picivel egymillió forint feletti fogyasztói ára talán kicsit magasabb a konkurens vetítőkénél (Sanyo PLV-Z1283, Panasonic PT-AE300654), de az is igaz, hogy magasabb a felbontása, fényereje. Hogy az ár, vagy a látvány igényessége fog-e győzni, azt majd a piac dönti el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..