Bevezetés
Mióta számos DVD felvevő kínál alternatívát a jó öreg videomagnó leváltására, egyre többen gondolják komolyan a vásárlást. A választást azonban nehezíti az írható DVD médiumok sokasága, melyek közül nem könnyű kiválasztani az „igazit”.
Bevezetés
Közel másfél évvel ezelőtt írtam először erről a témáról két – csak nyomtatásban megjelenő – szaklapban. Most elővettem az akkori cikket és meg kellett állapítanom, hogy az eltelt rövid idő alatt is milyen sokat változott a világ. Akkoriban idehaza még jóval 400.000 Ft fölött adtak egy asztali DVD felvevőt, ma már 150.000 Ft-ért is hozzá lehet jutni ilyen készülékhez és ezek a „neves gyártók” típusai nem a várhatóan még olcsóbb ismeretlen távolkeleti márkák termékei.
Ma már sokak számára nem az a probléma, hogy honnan teremtsenek elő temérdek pénzt az áhított DVD felvevő megvásárlására, hanem az, hogy melyik formátumot válasszák az egymással versengő DVD-R/RW, DVD+R/RW, DVD-RAM szabványok közül. A portálon korábban már megjelent egy szakcikk, mely sok hasznos információjával igyekezett minél részletesebb, de még emészthető információkat közölni a fenti írható DVD formátumokról. A <bDVD multistandard? >című cikkből részletesen megismerhető az egyes szabványok fizikai jellemzői, az írásmódok eltérései és az audio/video rögzítésnél alkalmazott logikai/alkalmazási formátumok valamint az, hogy ez utóbbiak közül mely lemezformátumon mit alkalmaznak.
Ebben a cikkben kevésbé a műszaki eltérésekre igyekszem koncentrálni, és inkább az olyan a felhasználók számára praktikus kérdésekre igyekszem válaszokat adni, mint „melyik lemezformátum biztosít nagyobb kompatibilitást a létező lejátszókkal és mennyibe kerül,” vagy „melyik jobban használható” és „eltérőek-e a rájuk rögzített videó képminőség szempontjából”. A cikk – lévén portálunk elsősorban házi-mozi készülékekről szól – inkább az audio/videó műsorok rögzítésére szolgáló önálló asztali DVD felvevőkkel foglalkozik, és csak érintőlegesen szól a számítógépekben alkalmazott DVD írókkal.
Közel másfél évvel ezelőtt írtam először erről a témáról két – csak nyomtatásban megjelenő – szaklapban. Most elővettem az akkori cikket és meg kellett állapítanom, hogy az eltelt rövid idő alatt is milyen sokat változott a világ. Akkoriban idehaza még jóval 400.000 Ft fölött adtak egy asztali DVD felvevőt, ma már 150.000 Ft-ért is hozzá lehet jutni ilyen készülékhez és ezek a „neves gyártók” típusai nem a várhatóan még olcsóbb ismeretlen távolkeleti márkák termékei.
Ma már sokak számára nem az a probléma, hogy honnan teremtsenek elő temérdek pénzt az áhított DVD felvevő megvásárlására, hanem az, hogy melyik formátumot válasszák az egymással versengő DVD-R/RW, DVD+R/RW, DVD-RAM szabványok közül. A portálon korábban már megjelent egy szakcikk, mely sok hasznos információjával igyekezett minél részletesebb, de még emészthető információkat közölni a fenti írható DVD formátumokról. A <bDVD multistandard? >című cikkből részletesen megismerhető az egyes szabványok fizikai jellemzői, az írásmódok eltérései és az audio/video rögzítésnél alkalmazott logikai/alkalmazási formátumok valamint az, hogy ez utóbbiak közül mely lemezformátumon mit alkalmaznak.
Ebben a cikkben kevésbé a műszaki eltérésekre igyekszem koncentrálni, és inkább az olyan a felhasználók számára praktikus kérdésekre igyekszem válaszokat adni, mint „melyik lemezformátum biztosít nagyobb kompatibilitást a létező lejátszókkal és mennyibe kerül,” vagy „melyik jobban használható” és „eltérőek-e a rájuk rögzített videó képminőség szempontjából”. A cikk – lévén portálunk elsősorban házi-mozi készülékekről szól – inkább az audio/videó műsorok rögzítésére szolgáló önálló asztali DVD felvevőkkel foglalkozik, és csak érintőlegesen szól a számítógépekben alkalmazott DVD írókkal.
Alkalmazás, kompatibilitás, a lemez ára
Mióta számos DVD felvevő kínál alternatívát a jó öreg videomagnó leváltására, egyre többen gondolják komolyan a vásárlást. A választást azonban nehezíti az írható DVD médiumok sokasága, melyek közül nem könnyű kiválasztani az „igazit”.
Alkalmazás, kompatibilitás, a lemez ára
Lássuk először az egyszer írható lemezformátumokat, melyek nem igazán részesei a versenynek. Talán azért, mert ezek a lemezek (DVD-R, DVD+R) tuti nyertesek tekintve, hogy mindig és nagy számban lesz szükség az újraírható lemezeknél olcsóbb, archiválásra használható médiumra, melyen olyan, például videofelvételt rögzítünk, melyet nem szükséges újraírni, megváltoztatni. (A számok például azt mutatják, hogy a hasonló funkciójú CD-R-ből – igaz ez a könnyedén másolható audio CD-k alapanyaga is – közel tízszer annyit adnak el, mint CD-RW-ből.)
A DVD-R szórakoztatóelektronikai felvevőkben elterjedt General változata – az Authoring változatot ugyanis a professzionális tartalomfejlesztőknek és műsorkészítőknek találták ki – adatok archiválására és szerkesztést nem igénylő audio/videó műsor egyszeri felírására szolgál. A DVD felvevő által rögzített DVD-R lemez a jelenleg forgalomban lévő DVD lejátszók több mint 90%-ával és a DVD-ROM olvasók legtöbbjével kompatíbilis. Mivel ez a lejátszási kompatibilitás igen magas, nem véletlen, hogy az e tekintetben hátul kullogó DVD-RAM rekorderek többnyire DVD-R lemezre való rögzítést is lehetővé tesznek. A 4,7GB kapacitású DVD-R lemezre 120 perc a DVD-Video minőségével azonos minőségű videó rögzíthető, akár 5.1 csatornás hanggal. Ennek a lemeznek az ára bruttó 800 – 1.200 Ft között van csomagolástól függően.
A DVD+R tulajdonképpen csak a DVD+RW kifejlesztése után 2002 elején jelent meg és funkciója ugyanaz, mint a DVD-R-é. Vagyis olcsó megoldás változtatás vagy törlés nélkül megőrizni kívánt házi videók, fotók és esetleg média prezentációk, adatok tárolására. A megírt DVD+R lemezek kompatibilitása az ismert lejátszókkal több, mint 80% és a DVD-ROM olvasók többsége is elolvassa. A 4,7GB-os lemezre a DVD-R-el azonos időtartamú és minőségű audio/videó műsor vehető fel. A lemez 900 – 1.200 Ft között kapható.
A DVD-RW tekinthető a DVD Forum „újraírható” formátumának. A soros adatfelvitel miatt ideális videofelvételek rögzítésére. A felhasználó több szakaszban írhat a lemezre, amíg nem véglegesíti azt, a DVD lejátszók több mint 70%-a és a DVD-ROM olvasók többsége azonban csak a véglegesített (finalised) lemezt képesek lejátszani. A 4,7GB-os DVD-RW lemezre 120 perc (SP), DVD-Video minőségű audio/videó műsor rögzíthető. A lemez, melyet ezerszer lehet felülírni 1.200 – 2.200 Ft közti áron beszerezhető.
A DVD+RW a DVD+RW Alliance csoport által támogatott újraírható formátum 2001. októbere óta létezik. A technológia alkalmas mind audio/videó műsorok mind adatok rögzítésére (ez utóbbi nyilván a DVD írókkal rendelkező számítógépeknél fontos). A többszakaszos (multi-session) felírási technikával a felhasználó a nem véglegesített (finalised) lemezhez gyorsan és könnyedén adhat hozzá videó részleteket az írási szakasz megnyitása és zárása nélkül. A véglegesített, lezárt DVD+RW lemezeket a DVD lejátszók több mint 70%-a és a DVD-ROM olvasók többsége képes kezelni. Az ezerszer felülírható 4,7GB-os lemezre, mely 1.300 – 2.200 Ft-ba kerül 120 perc (SP), DVD-Video minőségű audio/videó felvétel készíthető.
A DVD-RAM (vagyis véletlen hozzáférésű DVD memória) is egy DVD Forum által kidolgozott formátum. A véletlenszerű (random) írással és olvasással az adatok, az audio/videó úgy tárolható, mint egy merevlemezen. Ez a hasonlatosság teszi azonban a DVD-RAM lemezt a legtöbb DVD lejátszó és DVD-ROM olvasó számára felismerhetetlenné. Az akár 100.000-szer újraírható 4,7GB-os (elterjedt a 9,4GB-os kétoldalas lemez is) tokba (cartridge) zárt vagy tok nélküli lemezre 120 perc (SP), DVD-Video minőségű műsor rögzíthető. Az ára 2.000 – 2.800 Ft között változik.
Lássuk először az egyszer írható lemezformátumokat, melyek nem igazán részesei a versenynek. Talán azért, mert ezek a lemezek (DVD-R, DVD+R) tuti nyertesek tekintve, hogy mindig és nagy számban lesz szükség az újraírható lemezeknél olcsóbb, archiválásra használható médiumra, melyen olyan, például videofelvételt rögzítünk, melyet nem szükséges újraírni, megváltoztatni. (A számok például azt mutatják, hogy a hasonló funkciójú CD-R-ből – igaz ez a könnyedén másolható audio CD-k alapanyaga is – közel tízszer annyit adnak el, mint CD-RW-ből.)
A DVD-R szórakoztatóelektronikai felvevőkben elterjedt General változata – az Authoring változatot ugyanis a professzionális tartalomfejlesztőknek és műsorkészítőknek találták ki – adatok archiválására és szerkesztést nem igénylő audio/videó műsor egyszeri felírására szolgál. A DVD felvevő által rögzített DVD-R lemez a jelenleg forgalomban lévő DVD lejátszók több mint 90%-ával és a DVD-ROM olvasók legtöbbjével kompatíbilis. Mivel ez a lejátszási kompatibilitás igen magas, nem véletlen, hogy az e tekintetben hátul kullogó DVD-RAM rekorderek többnyire DVD-R lemezre való rögzítést is lehetővé tesznek. A 4,7GB kapacitású DVD-R lemezre 120 perc a DVD-Video minőségével azonos minőségű videó rögzíthető, akár 5.1 csatornás hanggal. Ennek a lemeznek az ára bruttó 800 – 1.200 Ft között van csomagolástól függően.
A DVD+R tulajdonképpen csak a DVD+RW kifejlesztése után 2002 elején jelent meg és funkciója ugyanaz, mint a DVD-R-é. Vagyis olcsó megoldás változtatás vagy törlés nélkül megőrizni kívánt házi videók, fotók és esetleg média prezentációk, adatok tárolására. A megírt DVD+R lemezek kompatibilitása az ismert lejátszókkal több, mint 80% és a DVD-ROM olvasók többsége is elolvassa. A 4,7GB-os lemezre a DVD-R-el azonos időtartamú és minőségű audio/videó műsor vehető fel. A lemez 900 – 1.200 Ft között kapható.
A DVD-RW tekinthető a DVD Forum „újraírható” formátumának. A soros adatfelvitel miatt ideális videofelvételek rögzítésére. A felhasználó több szakaszban írhat a lemezre, amíg nem véglegesíti azt, a DVD lejátszók több mint 70%-a és a DVD-ROM olvasók többsége azonban csak a véglegesített (finalised) lemezt képesek lejátszani. A 4,7GB-os DVD-RW lemezre 120 perc (SP), DVD-Video minőségű audio/videó műsor rögzíthető. A lemez, melyet ezerszer lehet felülírni 1.200 – 2.200 Ft közti áron beszerezhető.
A DVD+RW a DVD+RW Alliance csoport által támogatott újraírható formátum 2001. októbere óta létezik. A technológia alkalmas mind audio/videó műsorok mind adatok rögzítésére (ez utóbbi nyilván a DVD írókkal rendelkező számítógépeknél fontos). A többszakaszos (multi-session) felírási technikával a felhasználó a nem véglegesített (finalised) lemezhez gyorsan és könnyedén adhat hozzá videó részleteket az írási szakasz megnyitása és zárása nélkül. A véglegesített, lezárt DVD+RW lemezeket a DVD lejátszók több mint 70%-a és a DVD-ROM olvasók többsége képes kezelni. Az ezerszer felülírható 4,7GB-os lemezre, mely 1.300 – 2.200 Ft-ba kerül 120 perc (SP), DVD-Video minőségű audio/videó felvétel készíthető.
A DVD-RAM (vagyis véletlen hozzáférésű DVD memória) is egy DVD Forum által kidolgozott formátum. A véletlenszerű (random) írással és olvasással az adatok, az audio/videó úgy tárolható, mint egy merevlemezen. Ez a hasonlatosság teszi azonban a DVD-RAM lemezt a legtöbb DVD lejátszó és DVD-ROM olvasó számára felismerhetetlenné. Az akár 100.000-szer újraírható 4,7GB-os (elterjedt a 9,4GB-os kétoldalas lemez is) tokba (cartridge) zárt vagy tok nélküli lemezre 120 perc (SP), DVD-Video minőségű műsor rögzíthető. Az ára 2.000 – 2.800 Ft között változik.
Felvétel, kapacitáskihasználás
Mióta számos DVD felvevő kínál alternatívát a jó öreg videomagnó leváltására, egyre többen gondolják komolyan a vásárlást. A választást azonban nehezíti az írható DVD médiumok sokasága, melyek közül nem könnyű kiválasztani az „igazit”.
Felvétel, kapacitáskihasználás
A DVD-R/RW, DVD+R/RW vidofelvevők esetében az adatok sorban íródnak fel a lemezre állandó lineáris sebességgel (CLV), mely ideális a lemez kapacitáskihasználása és a nagyobb adatátviteli sebesség révén a videó rögzítése szempontjából is. A számítógépes DVD+RW írók opcionálisan támogatják az állandó szögsebességű (CAV), azaz állandó lemezfordulatszám melletti írást is, mely az adatok véletlen (random) felírására és elérésére teremt lehetőséget. A DVD-RAM lemezeken a CLV és CAV keverékét alkalmazzák az úgynevezett zónánként állandó lineáris sebességű (ZCLV) elérést. Ennek lényege, hogy a lemez felületét körgyűrűszerű zónákra osztják, az egyes zónákon belül állandó, de minden zónában más-más az adatelérési sebesség, és a lemez állandó fordulatszámmal forog, akár egy merevlemez (hard disc). Ezzel a kompromisszummal optimálissá válik a lemez kapacitás-kihasználása és megvalósul a véletlen hozzáférés is.
A DVD+RW technológia jellemzője az un. veszteségmentes adatkapcsolódás (lossless linking), mely lehetővé teszi az egyes 32kB-os adatblokkok áthelyezését és az író vagy videofelvevő számára az írási eljárás pontos megállítását (stop) és elindítását (start). A veszteségmentes adatkapcsolódás pozitívan befolyásolja a kompatibilitást, és könnyebbé teszi a szerkesztési funkciókat is, támogatja például a fájlok fogd és vidd (drag-end-drop) jellegű alkalmazásait mint (a CD-RW funkciójához hasonló) Mount Ranier specifikációt. Az így megszerkesztett lejátszási listát (Play List) lejátszva tökéletes, kiesésektől mentes videót eredményez.
Ezzel szemben a DVD Video Recording logikai formátumban rögzített DVD-RW lemez lejátszási listáját lejátszva előfordul, hogy a szerkesztési pontokon a kép „megszakad”. A szerkesztési pontok kevésbé pontos, kompromisszumos megválasztásával a lejátszás folyamatossá (kiesésektől mentessé) tehető.
Az adatok tetszőleges véletlen hozzáférésű – azaz nem feltétlenül egymás utáni, hanem a lemez tetszőleges üres helyére történő – felírásával és olvasásával a DVD-RAM úgy használható, mint egy merevlemez. Ez biztosítja a legrugalmasabb felvételi, lejátszási valamint szerkesztési lehetőségeket. Természetes hogy egyidejűleg lehet a lemezen adatokat írni és olvasni – így felvétel közben lejátszható a már rögzített videó – és a fájlok fogd és vidd (drag-end-drop) technikájú mozgatása standard módon adott.
A DVD-RAM kezeli a legrugalmasabban és leghatékonyabban a lemez még „üres” területeit. A DVD-RW, DVD+RW lemezeken két meglévő felvétel közötti „üres szakaszra”, csak azzal megegyező hosszúságú vagy rövidebb felvétel illeszthető be. Amennyiben a felvétel hosszabb az üres szakasznál, az felülírja a korábban rögzített anyagot. A DVD-RAM ezzel szemben az egyes különálló „üres szakaszokat” összevontan kezeli, és amíg ilyet talál, nem írja át a már felvett műsorokat. Ez lényegesen jobb kapacitáskihasználást eredményez és meglévő felvételeink biztonsága szempontjából is fontos lehet.
A DVD-R/RW, DVD+R/RW vidofelvevők esetében az adatok sorban íródnak fel a lemezre állandó lineáris sebességgel (CLV), mely ideális a lemez kapacitáskihasználása és a nagyobb adatátviteli sebesség révén a videó rögzítése szempontjából is. A számítógépes DVD+RW írók opcionálisan támogatják az állandó szögsebességű (CAV), azaz állandó lemezfordulatszám melletti írást is, mely az adatok véletlen (random) felírására és elérésére teremt lehetőséget. A DVD-RAM lemezeken a CLV és CAV keverékét alkalmazzák az úgynevezett zónánként állandó lineáris sebességű (ZCLV) elérést. Ennek lényege, hogy a lemez felületét körgyűrűszerű zónákra osztják, az egyes zónákon belül állandó, de minden zónában más-más az adatelérési sebesség, és a lemez állandó fordulatszámmal forog, akár egy merevlemez (hard disc). Ezzel a kompromisszummal optimálissá válik a lemez kapacitás-kihasználása és megvalósul a véletlen hozzáférés is.
A DVD+RW technológia jellemzője az un. veszteségmentes adatkapcsolódás (lossless linking), mely lehetővé teszi az egyes 32kB-os adatblokkok áthelyezését és az író vagy videofelvevő számára az írási eljárás pontos megállítását (stop) és elindítását (start). A veszteségmentes adatkapcsolódás pozitívan befolyásolja a kompatibilitást, és könnyebbé teszi a szerkesztési funkciókat is, támogatja például a fájlok fogd és vidd (drag-end-drop) jellegű alkalmazásait mint (a CD-RW funkciójához hasonló) Mount Ranier specifikációt. Az így megszerkesztett lejátszási listát (Play List) lejátszva tökéletes, kiesésektől mentes videót eredményez.
Ezzel szemben a DVD Video Recording logikai formátumban rögzített DVD-RW lemez lejátszási listáját lejátszva előfordul, hogy a szerkesztési pontokon a kép „megszakad”. A szerkesztési pontok kevésbé pontos, kompromisszumos megválasztásával a lejátszás folyamatossá (kiesésektől mentessé) tehető.
Az adatok tetszőleges véletlen hozzáférésű – azaz nem feltétlenül egymás utáni, hanem a lemez tetszőleges üres helyére történő – felírásával és olvasásával a DVD-RAM úgy használható, mint egy merevlemez. Ez biztosítja a legrugalmasabb felvételi, lejátszási valamint szerkesztési lehetőségeket. Természetes hogy egyidejűleg lehet a lemezen adatokat írni és olvasni – így felvétel közben lejátszható a már rögzített videó – és a fájlok fogd és vidd (drag-end-drop) technikájú mozgatása standard módon adott.
A DVD-RAM kezeli a legrugalmasabban és leghatékonyabban a lemez még „üres” területeit. A DVD-RW, DVD+RW lemezeken két meglévő felvétel közötti „üres szakaszra”, csak azzal megegyező hosszúságú vagy rövidebb felvétel illeszthető be. Amennyiben a felvétel hosszabb az üres szakasznál, az felülírja a korábban rögzített anyagot. A DVD-RAM ezzel szemben az egyes különálló „üres szakaszokat” összevontan kezeli, és amíg ilyet talál, nem írja át a már felvett műsorokat. Ez lényegesen jobb kapacitáskihasználást eredményez és meglévő felvételeink biztonsága szempontjából is fontos lehet.
Képminőség; Konklúziók
Mióta számos DVD felvevő kínál alternatívát a jó öreg videomagnó leváltására, egyre többen gondolják komolyan a vásárlást. A választást azonban nehezíti az írható DVD médiumok sokasága, melyek közül nem könnyű kiválasztani az „igazit”.
Képminőség
Érintőlegesen esett csak szó a lemezekre felvett videó képminőségéről. Az ok kézenfekvő, a képminőség a legkevésbé sem függ attól, hogy melyik fenti lemeztípusra történik a videó rögzítése.
A lemezre magára ugyanis csupán adatok kerülnek – esetünkben többnyire MPEG-2 tömörített formában, digitálisan kódolt videó információ – és a kép minősége magukban az adatokban rejlik, és független attól, hogy mire rögzítjük, amennyiben azok információveszteség nélkül kiolvashatóak. A DVD-R és DVD+R/RW lemezekre DVD Video, a DVD-RW lemezre DVD Video vagy DVD-Video Recording, a DVD-RAM lemezre DVD Video Recording logikai formátumban rögzítik az adatokat. Ezek azután kiváló biztonsággal olvashatóak le, mivel mindegyik fenti lemezre azonos hibajavító kódot (RS-PC) alkalmazó rendszer felügyel. Ezt a DVD+RW meghajtók esetében egy az adatok felírásának és olvasásának pontosságát felügyelő hibamenedzselés, a DVD-RAM esetében a sérült szektorokat menedzselő (DSM) rendszerek egészítik ki.
Ha nagyobb adatmennyiség áll rendelkezésre egy adott hosszúságú videó tárolására, akkor annak képminősége is jobb lesz és ez visszafelé is igaz.
Ezért van az, hogy a DVD felvevőkkel többféle minőségben rögzíthetünk, többféle hosszúságú videoműsort. Az egyoldalas 4,7 GB kapacitású DVD lemezre az előre felvett DVD-Video filmek minőségével azonos, 120 perc (Standard Play) hosszúságú videofelvétel készíthető, de általában még öt (Fine, Long Play, Extended Play, Super Long Play stb.) különböző hosszúságú (akár 6 órás) és ezzel együtt eltérő képminőségű felvételi üzemmód közül választhatunk. Vagyis a képminősége főleg az időegységnyi felvétel tárolására szolgáló adatmennyiségtől, a bitsebességtől (angolul „bitrate”) függ és nem attól, hogy ezt a bitsebességet milyen szabványú lemezről nyerjük.
A képminőséget meghatározó másik tényező a videojel tömörítés (ilyen az MPEG-2) minősége és hatékonysága, de ez egy külön cikk témája lehetne. Itt most csak annyit érdemes megjegyezni, hogy képminőség szempontjából jobb az un. változó bitsebességű (VBR) mint a konstans (CBR) bitsebességű videojel tömörítési eljárás.
Konklúziók
DVD-R/RW, DVD+R/RW videofelvevők gyakorlatilag azonos funkcionalitással rendelkeznek. A rajtuk megírt DVD-R, DVD+R lemezekkel olcsón archiválhatunk felvételeket, melyek szinte teljes kompatibilitással játszhatóak le DVD lejátszókon ill. DVD-ROM olvasó meghajtókon. A DVD-RW, DVD+RW újraírható technológiák a rajtuk rögzíthető műsorok szerkeszthetőség szempontjából lényegesen nem térnek el egymástól, – bár tény a DVD+RW egy kicsivel kifinomultabb, a DVD-RW viszont Video Recording módban támogatja a felvétel közbeni lejátszást – de egyikük sem mérhető a DVD-RAM-hoz. Ez utóbbi azonban csak DVD-R felvevő funkcióval képes a DVD lejátszókkal és DVD-ROM olvasókkal kompatíbilis lemezt produkálni.
A fentiek alapján nem haszontalan, ha a videofelvételeiket igényesebben és kényelmesebben szerkeszteni vágyók a DVD-R/RW, DVD+R/RW felvevők merevlemezes rögzítővel kiegészített típusai közül választanak.
Azok, akik TV műsorok sokaságát rögzítik többtagú családjuk számára, és ehhez nem egy merevlemezes rögzítőt, hanem családtagonként egy-egy saját kis tárolót szeretnének használni, azoknak ideális választás a DVD-R/RAM, melyben a DVD-RAM lemez százezerszer felülírható, és amivel DVD-R lemezre a házi videók archiválása is megoldható.
Érintőlegesen esett csak szó a lemezekre felvett videó képminőségéről. Az ok kézenfekvő, a képminőség a legkevésbé sem függ attól, hogy melyik fenti lemeztípusra történik a videó rögzítése.
A lemezre magára ugyanis csupán adatok kerülnek – esetünkben többnyire MPEG-2 tömörített formában, digitálisan kódolt videó információ – és a kép minősége magukban az adatokban rejlik, és független attól, hogy mire rögzítjük, amennyiben azok információveszteség nélkül kiolvashatóak. A DVD-R és DVD+R/RW lemezekre DVD Video, a DVD-RW lemezre DVD Video vagy DVD-Video Recording, a DVD-RAM lemezre DVD Video Recording logikai formátumban rögzítik az adatokat. Ezek azután kiváló biztonsággal olvashatóak le, mivel mindegyik fenti lemezre azonos hibajavító kódot (RS-PC) alkalmazó rendszer felügyel. Ezt a DVD+RW meghajtók esetében egy az adatok felírásának és olvasásának pontosságát felügyelő hibamenedzselés, a DVD-RAM esetében a sérült szektorokat menedzselő (DSM) rendszerek egészítik ki.
Ha nagyobb adatmennyiség áll rendelkezésre egy adott hosszúságú videó tárolására, akkor annak képminősége is jobb lesz és ez visszafelé is igaz.
Ezért van az, hogy a DVD felvevőkkel többféle minőségben rögzíthetünk, többféle hosszúságú videoműsort. Az egyoldalas 4,7 GB kapacitású DVD lemezre az előre felvett DVD-Video filmek minőségével azonos, 120 perc (Standard Play) hosszúságú videofelvétel készíthető, de általában még öt (Fine, Long Play, Extended Play, Super Long Play stb.) különböző hosszúságú (akár 6 órás) és ezzel együtt eltérő képminőségű felvételi üzemmód közül választhatunk. Vagyis a képminősége főleg az időegységnyi felvétel tárolására szolgáló adatmennyiségtől, a bitsebességtől (angolul „bitrate”) függ és nem attól, hogy ezt a bitsebességet milyen szabványú lemezről nyerjük.
A képminőséget meghatározó másik tényező a videojel tömörítés (ilyen az MPEG-2) minősége és hatékonysága, de ez egy külön cikk témája lehetne. Itt most csak annyit érdemes megjegyezni, hogy képminőség szempontjából jobb az un. változó bitsebességű (VBR) mint a konstans (CBR) bitsebességű videojel tömörítési eljárás.
Konklúziók
DVD-R/RW, DVD+R/RW videofelvevők gyakorlatilag azonos funkcionalitással rendelkeznek. A rajtuk megírt DVD-R, DVD+R lemezekkel olcsón archiválhatunk felvételeket, melyek szinte teljes kompatibilitással játszhatóak le DVD lejátszókon ill. DVD-ROM olvasó meghajtókon. A DVD-RW, DVD+RW újraírható technológiák a rajtuk rögzíthető műsorok szerkeszthetőség szempontjából lényegesen nem térnek el egymástól, – bár tény a DVD+RW egy kicsivel kifinomultabb, a DVD-RW viszont Video Recording módban támogatja a felvétel közbeni lejátszást – de egyikük sem mérhető a DVD-RAM-hoz. Ez utóbbi azonban csak DVD-R felvevő funkcióval képes a DVD lejátszókkal és DVD-ROM olvasókkal kompatíbilis lemezt produkálni.
A fentiek alapján nem haszontalan, ha a videofelvételeiket igényesebben és kényelmesebben szerkeszteni vágyók a DVD-R/RW, DVD+R/RW felvevők merevlemezes rögzítővel kiegészített típusai közül választanak.
Azok, akik TV műsorok sokaságát rögzítik többtagú családjuk számára, és ehhez nem egy merevlemezes rögzítőt, hanem családtagonként egy-egy saját kis tárolót szeretnének használni, azoknak ideális választás a DVD-R/RAM, melyben a DVD-RAM lemez százezerszer felülírható, és amivel DVD-R lemezre a házi videók archiválása is megoldható.