Most, hogy már szinte minden újonnan megjelenő képmegjelenítő (LCD és plazma TV, vetítő) csatlakozói között ott a HDMI, de persze még megtalálható a jó öreg komponens videobemenet is, sokan bizonytalanok: melyik a jobb, melyiket érdemes használni.
Az átlagfogyasztó többnyire hajlamos azt hinni, hogy mindig az újabb és korszerűbb technológia a jobb, és bizonyosan fölülmúlja a régebbi műszaki megoldásokat. A videojelek csatlakoztatása és átvitele kapcsán sincs ez másként. Széles körben elterjedt nézet, hogy a HDMI szabvány jobb, mint az analóg komponens videojel átvitel. Nos, ez nem feltétlenül van így, mert mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, melyeket az adott alkalmazás során érdemes figyelembe venni. Ráadásul általában sokkal fontosabb, hogy mi van a kábel két végén, mint az, hogy milyen is az a kábel, és miként továbbítja a videojelet.
A két jelátviteli mód jellemzői
Mindkét jelátviteli mód alapvetően a kép vörös (R), zöld (G) és kék (B) színkomponenseit továbbítja persze teljesen eltérő módon.
Amennyiben a csatlakoztatás és a kábelek kb. 100 MHz sávszélességet biztosítanak, az analóg komponens videojel átvitel tökéletesen alkalmas akár 1080i HD felbontású, kiváló minőségű képtartalom továbbítására. Ráadásul ez a kipróbált és robusztus jelátvitel akár nagyobb kábelhosszon is megbízhatóan működhet.
Nem említettem az Európában elterjedt analóg RGB komponenseket, szinkronjelet és analóg sztereo hangot továbbító SCART szabványt, mivel ezne át csak váltott-soros PAL szabvány felbontású (576i) videojelet lehet továbbítani.
A HDMI a kezdetektől alkalmas a nagy felbontású (720p, 1080i/p) képinformáció továbbítására, ráadásul a digitális technológia révén az analóg átvitel tökéletlenségeitől mentesen. Az egyre magasabb verziójú változatok mind több és több jelátviteli lehetőséget biztosítanak. Ennek viszont ára van, mégpedig az, hogy a több átvitt információhoz nagyobb adatátviteli sebességre, azaz sávszélességre van szükség, ami nagy követelményeket állít a kábellel szemben. Nem minden HDMI kábel biztosítja főleg nagyobb kábelhosszon a magasabb verzióknak megfelelő sávszélességet. Ezért meglehetősen drágák a minőségi HDMI kábelek.
Most, hogy már szinte minden újonnan megjelenő képmegjelenítő csatlakozói között ott a HDMI, de persze még megtalálható a jó öreg komponens videobemenet is, sokan bizonytalanok: melyik a jobb, melyiket érdemes használni.
Még a magukat szakértőnek tekintők is általában a képminőség szempontjából az analóg komponens jelátvitelt tartják a gyengébbnek. Ennek legfőbb oka, hogy analóg jelátvitel esetén a digitális képjel forrása (például DVD, Blu-ray Disc vagy más digitális médialejátszó) és a képet digitálisan feldolgozó és megjelenítő készülék (például plazma vagy LCD TV, digitális vetítő) között szükség van egy digitálisból-analógba (D/A), majd egy analógból-digitálisba (A/D) történő jelátalakításra. Ezek a konverziók pedig képinformáció-veszteséggel, vagyis képminőség-romlással járnak.
Nos, ez ugyan önmagában igaz, de a videó D/A, A/D átalakítók és az ezekhez kapcsolódó zajcsillapító eljárások technológiai színvonala ma már olyan magas, hogy az ezeket alkalmazó korszerű készülékeknél a konverziók nem okoznak igazán látható képminőség-romlást. Már a hajdanvolt DVD lejátszókban is 108MHz-es mintavételi frekvenciájú, 12 bites felbontású videó D/A konvertereket alkalmaztak, a drágább modelleknél pedig az ennél precízebb átalakítók sem voltak ritkák. Hogy az analóg komponens videojellé alakítás mennyire nem ront a képminőségen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy felbontású Blu-ray és HD DVD lejátszókon is volt egy ideig hibátlan 1080i HD felbontású képet nyújtó analóg komponens kimenet.
A HDMI csatlakozó már minden készüléken megtalálható, mert megvalósításának költségei alacsonyak, de az olcsóbb HDMI implementációk nem mindig képviselik ugyanazt a minőséget, mint amit a drágább modellekbe építenek. A digitálisan kódolt színjelet szintén át kell alakítani egy másik (TMDS) digitális formátumba, és ez a konverzió éppúgy lehet igényesebben vagy kevésbé igényesen megoldott. Bizony az olcsóbb készülékek HDMI kimenetén keresztül nem feltétlenül ugyanolyan képminőségű jelet kapunk, mint akár egy drágább berendezés analóg komponens videojel kimenetéről.
Konklúzió
A fentiek alapján megállapítható, az analóg komponens jelátvitel tökéletesen alkalmas az akár nagyfelbontású képátvitelre, akár nagyobb kábelhosszon is. Ráadásul egy hosszabb komponens kábel ára sokkal megfizethetőbb, mint egy azonos hosszúságú HDMI kábelé.
Nyilvánvalóan nem nélkülözhető a HDMI jelátvitel, ha olyan korszerű jelformátumot kell átvinni, amire az analóg komponens jelátvitel nem alkalmas (1080p, „Deep Colour”). Arra azonban ügyelni kell, hogy az alkalmazott HDMI kábel megfelelő sávszélességet nyújtson a digitális adatok átviteléhez. A hosszabb minőségi HDMI kábelek pedig bizony sokba kerülnek.
A képminőség pedig sokkal inkább azon múlik, hogy milyen a képjelet szolgáltató forráskészülék illetve a képmegjelenítő.
Kapcsolódó linkek:
A HDMI új specifikációi
Mi a csuda az az RGB, komponens és S-Video? Mire jó a DVI?