1. Oldal
A napjainkban használatos LCD TV-k képével szembeni egyik leggyakrabban felmerülő kifogás, a gyorsan mozgó képrészletek elmosódása. Ezt a problémát igyekszik megoldani a 100 illetve 120Hz-es képfrissítés technológiája.
Először a JVC mutatott be még 2005. őszén olyan LCD TV-t, mely a szokványos PAL 50Hz-es progresszív képváltással szemben 100Hz-es képváltást alkalmazott (az NTSC szabvány 60Hz-es képváltását persze 120Hz-re növelték). A Clear Motion Drive elnevezésű képmeghajtási technológia révén jelentősen csökkent a mozgó képrészletek addig tapasztalt elmosódása illetve szellemképe. Mindez az LCD TV-nek sokkal természetesebb képet kölcsönzött, amit ráadásul kevéssé fárasztó nézni és még a színekre is jótékony hatással volt.
Korábban az LCD képernyőn megjelenő mozgókép elmosódásának vagy szellemképének csökkentése szempontjából a panel reakciójának sebességét tartották elsősorban szem előtt. A JVC és más gyártók mérnökei azonban rájöttek, nem elég csak a panel gyorsasága, azaz a minél alacsony válaszidő (Response Time) fontosabb a panel úgynevezett tartási idejét (Hold Time) javítani.
Ahogy a fenti ábra is illusztrálja a Clear Motion Drive és a többi hasonló képfrissítést kétszerező technológia ezért az eredetileg 50Hz-es gyakorisággal egymást váltó eredeti képek közé, az azokon zajló mozgásokat érzékelő nagyprecizitású interpolációs algoritmussal időben egy-egy újabb képet generál, s így növeli a képváltás gyakoriságát 100Hz-re. Vagyis a korábbi 50Hz-es képfrissítés ideje alatt nem egy, hanem két képet jelenít meg az LCD képernyőn, az eredetit és egy interpoláltat. Ezzel a módszerrel a két kép váltása közötti mozgások szem által érzékelt átmeneti ideje a felére csökken, ami tisztább, kontúrosabb, bizonytalanságtól és elmosódástól mentes mozgóképet eredményez. A nagysebességű 100Hz-es meghajtás többnyire a készülékek képfeldolgozó technológiájából származó alkalmazásként valósul meg.
A jellemzően egyre élesedő piaci versenyben az LCD panelek saját válaszidejének javítását célzó műszaki fejlesztések mellett egyre nagyobb figyelmet kap egy a képelmosódást mérő módszer, az úgynevezett „Motion Picture Response Time” (MPRT) azaz Mozgókép Válaszidő. Ahogy a fenti grafikon is mutatja az 50Hz-es és 100Hz-es képfrissítés MPRT-je, s így képelmosódási viselkedése közötti különbség figyelemreméltó. A 8ms-os saját válaszidejű panelt 100Hz-es képfrissítéssel meghajtva kiemelkedő, 11,4ms MPRS érhető el, míg az elméletileg 0ms-os panel 50Hz-es képfrissítésű meghajtásával is csak 16,0ms MPRS lenne lehetséges. Vagyis a 100Hz-es képfrissítésű panelen sokkal kevésbé látszik mozgáselmosódás.
A kétszeres képfrissítés technológiájának megvalósításához minden 50-edik másodpercben (20ms-onként) WXGA (1366×768 pixel) panelfelbontás esetén 1,05 megapixel helyett már 2,1 megapixelt kell megjeleníteni. Amennyiben a kép- és panelfelbontás már a sokkal finomabb képrészletek megmutatására alkalmas teljes HD, azaz 1920×1080 pixel, úgy annak 2,07 megapixele már kétszer jelenik meg az adott időn belül, azaz pontosan 4,15 megapixel.
Az eljárást tekintve továbbra is élenjáró JVC új, teljes HD LCD TV-khez kifejlesztett Clear Motion Drive II technológiája több mint 8000 környező képpontot érzékelve kalkulálja ki a mozgást és az interpolált kép mindenegyes képpontját. A képenként 2,07 megapixelen elvégzett feldolgozáshoz egy dedikált nagyintegráltságú (LSI) áramkört használnak és egy saját algoritmust, mely ötször jobb mozgásérzékelési pontosságot biztosít, mivel az interpolációt már nemcsak a vízszintes, de az összetett (függőleges és átlós) mozgásokra is megvalósítja. Vagyis a képernyőn futó feliratok mellett már a gyors képúsztatással vagy képnagyítással, kicsinyítéssel operáló jelenetek átlós mozgásai is tisztán, a teljes világosságtartalom és a képrészletek jelentős vesztesége nélkül reprodukálhatóak. Ráadásul a 10-bites felbontású feldolgozás révén gazdagabb színárnyalatok reprodukálására lehetséges.