Kezelés, menü; Teszt
Árkategóriájában sokan a világ legjobb házi-mozi vetítőjének tartják a Panasonic
PT-AE300-ast. Az első hazai példányt szerencsénk volt tesztelni.
PT-AE300-ast. Az első hazai példányt szerencsénk volt tesztelni.
Kezelés, menü
A család vetítőjét nem árt, ha az egész család képes kezelni. A távvezérlő megalkotásánál ez is szempont lehetett. A gombok háttérvilágítása ezen a piacon bevett gyakorlat. A távirányítón találunk forrásválasztó, képkimerevítő, méretarány váltó és trapéztorzítást korrigáló kezelőket. Ez utóbbi alkalmas vízszintes és függőleges torzításra is, vagyis az ernyő középtengelyétől akár jobbra és balra is eltérhetünk a többségében megszokott függőleges irányok mellett.
Egy szolgáltatást eddig még nem említettünk, mégpedig az SD-Card bemenetet. A vetítőben bedugható egy apró SD memóriakártya, amely mondjuk a digitális fényképezőnkből származik. Nyaralásból hazatérve a család azonnal letelepedhet a vászon elé, hogy óriási (méretű) képekkel idézzék fel az utazás emlékeit.
Érdemes belekukkantani a menübe is. Hihetetlen széles skálán tudjuk a kép megjelenését egyénire szabni, egész pontosan 294 beállítást lehet a vetítőből előcsalni. Ez a magas szám úgy jön ki, hogy van 6 alapbeállításunk (normal, mozi1, mozi2, sport, koncert, dinamikus), melyek mellett 7-7 további értéket adhatunk meg a fehér és fekete gamma beállítással. Akinek ez sem elég, az színhőmérséklettel még mindig manipulálhat.
Teszt
Semmilyen szolgáltatás sem versenyezhet a lényeggel, a kép minőségével. A képmegjelenítést színenként 1, vagyis 3 db 0,7 colos, egyenként 960×540 pixel felbontású TFT Wide LCD panel, vagyis fizikailag is 16:9-es méretarányú a rendszer. Az 540 sor szokatlannak tűnik, hiszen ez nem elegendő egy jó számítógépes felbontáshoz, és a DVD videó (720×480 ill. 576) felbontását is át kell skálázni. Az ok az 1920×1080 HDTV formátum, melyet a negyedére kell leskálázni a vetítőben, és akik a PT-AE300 jóvoltából ilyen képeket láthattak, csodákat emlegetnek (mi nem voltunk ilyen szerencsések).
Megnéztük a számítógép megjelenését is, föleg azért, mert a sokat eláruló tesztábrák is azon futnak. Ahogy azt sejtettük az SVGA jel nem jön le maradéktalanul, de egy PC alapú játékhoz bőven elegendő. A tesztábrák fényesen megmutatták, hogy a pompás színvilág és a kiemelkedő kontraszt (800:1) ellenére ezt a vetítőt nem erre találták ki, mert azok kissé zajosak és helytelenül interpoláltak.
Térjünk rá a teszt DVD lemez elemzésére. Ahogy sejtettük, a kategóriájában kiemelkedő alkotással találkoztunk, a kép lenyűgöző volt. A pixelek nem túl nagy száma miatt viszont nem ajánlatos túl nagy képet vetíteni – kb. 3,5 méterről nézve a legfeljebb 2 méteres átlóju képen már nem látszódnak a pixelek. Érdemes a képet pár centiméteres távolságból is szemügyre venni. Régóta nagy baja az LCD technológiának a pixelek közti látható fénymentes szünet – a „csirkeháló”. A konkurens DLP mellett épp ez volt az egyik érv, vagyis hogy a képpontok szorosan illeszkednek egymáshoz, míg a folyadékkristályos panelnél (LCD) látszik a fekete sáv.
A Panasonic újdonsága a SmoothScreen technology. Az eljárás lényege, hogy egy kettős törésmutatóju kristály segítségével optikailag az egyik pixel mellé odavetítik ugyanannak a „szellemképét” is minimalizálva a pixelek közti fényüres sávot. Ez legalábbis a hivatalos magyarázat, amelyet ugyan nem sikerült a gyakorlati tesztelés során megfejteni, de az eredmény mindenképpen észlelhető és korszakalkotó.
Fontos még egy dolgot megemlíteni, ami sokszor rákfenéje a házi-mozi vetítőknek, mégpedig az üzemzaj. Hogy ebbe se lehessen belekötni, a Panasonic letornászta 28dB-re a zajt, amit inkább csak csendes suttogásnak lehetne aposztrofálni.
***
Látható, hogy igen elégedettek voltunk a berendezéssel. A felbontásnak megfelelő kategóriában talán a legjobb LCD házi-mozi vetítő. A számítógépet nem érdemes erőltetni, legalábbis ne ez legyen az elsődleges. Az ár szintén baráti, 799 900 Forintos fogyasztói áron találkozhat vele oldalunkon.
A család vetítőjét nem árt, ha az egész család képes kezelni. A távvezérlő megalkotásánál ez is szempont lehetett. A gombok háttérvilágítása ezen a piacon bevett gyakorlat. A távirányítón találunk forrásválasztó, képkimerevítő, méretarány váltó és trapéztorzítást korrigáló kezelőket. Ez utóbbi alkalmas vízszintes és függőleges torzításra is, vagyis az ernyő középtengelyétől akár jobbra és balra is eltérhetünk a többségében megszokott függőleges irányok mellett.Egy szolgáltatást eddig még nem említettünk, mégpedig az SD-Card bemenetet. A vetítőben bedugható egy apró SD memóriakártya, amely mondjuk a digitális fényképezőnkből származik. Nyaralásból hazatérve a család azonnal letelepedhet a vászon elé, hogy óriási (méretű) képekkel idézzék fel az utazás emlékeit.
Érdemes belekukkantani a menübe is. Hihetetlen széles skálán tudjuk a kép megjelenését egyénire szabni, egész pontosan 294 beállítást lehet a vetítőből előcsalni. Ez a magas szám úgy jön ki, hogy van 6 alapbeállításunk (normal, mozi1, mozi2, sport, koncert, dinamikus), melyek mellett 7-7 további értéket adhatunk meg a fehér és fekete gamma beállítással. Akinek ez sem elég, az színhőmérséklettel még mindig manipulálhat.
Teszt
Semmilyen szolgáltatás sem versenyezhet a lényeggel, a kép minőségével. A képmegjelenítést színenként 1, vagyis 3 db 0,7 colos, egyenként 960×540 pixel felbontású TFT Wide LCD panel, vagyis fizikailag is 16:9-es méretarányú a rendszer. Az 540 sor szokatlannak tűnik, hiszen ez nem elegendő egy jó számítógépes felbontáshoz, és a DVD videó (720×480 ill. 576) felbontását is át kell skálázni. Az ok az 1920×1080 HDTV formátum, melyet a negyedére kell leskálázni a vetítőben, és akik a PT-AE300 jóvoltából ilyen képeket láthattak, csodákat emlegetnek (mi nem voltunk ilyen szerencsések).
Megnéztük a számítógép megjelenését is, föleg azért, mert a sokat eláruló tesztábrák is azon futnak. Ahogy azt sejtettük az SVGA jel nem jön le maradéktalanul, de egy PC alapú játékhoz bőven elegendő. A tesztábrák fényesen megmutatták, hogy a pompás színvilág és a kiemelkedő kontraszt (800:1) ellenére ezt a vetítőt nem erre találták ki, mert azok kissé zajosak és helytelenül interpoláltak.
Térjünk rá a teszt DVD lemez elemzésére. Ahogy sejtettük, a kategóriájában kiemelkedő alkotással találkoztunk, a kép lenyűgöző volt. A pixelek nem túl nagy száma miatt viszont nem ajánlatos túl nagy képet vetíteni – kb. 3,5 méterről nézve a legfeljebb 2 méteres átlóju képen már nem látszódnak a pixelek. Érdemes a képet pár centiméteres távolságból is szemügyre venni. Régóta nagy baja az LCD technológiának a pixelek közti látható fénymentes szünet – a „csirkeháló”. A konkurens DLP mellett épp ez volt az egyik érv, vagyis hogy a képpontok szorosan illeszkednek egymáshoz, míg a folyadékkristályos panelnél (LCD) látszik a fekete sáv.
A Panasonic újdonsága a SmoothScreen technology. Az eljárás lényege, hogy egy kettős törésmutatóju kristály segítségével optikailag az egyik pixel mellé odavetítik ugyanannak a „szellemképét” is minimalizálva a pixelek közti fényüres sávot. Ez legalábbis a hivatalos magyarázat, amelyet ugyan nem sikerült a gyakorlati tesztelés során megfejteni, de az eredmény mindenképpen észlelhető és korszakalkotó.
Fontos még egy dolgot megemlíteni, ami sokszor rákfenéje a házi-mozi vetítőknek, mégpedig az üzemzaj. Hogy ebbe se lehessen belekötni, a Panasonic letornászta 28dB-re a zajt, amit inkább csak csendes suttogásnak lehetne aposztrofálni.
***
Látható, hogy igen elégedettek voltunk a berendezéssel. A felbontásnak megfelelő kategóriában talán a legjobb LCD házi-mozi vetítő. A számítógépet nem érdemes erőltetni, legalábbis ne ez legyen az elsődleges. Az ár szintén baráti, 799 900 Forintos fogyasztói áron találkozhat vele oldalunkon.
Oldal: 1 2