Végre megtudtuk, hogy ki gyártja a játékost! Hát a lézer! A magas minőségű. Ennek védjegyeként egy lézerszálat is kapott a készülék, ami jó ugyan, de kifejezetten csak ferde szemmel nézendő, ezért élettanilag nem túl optimális.



Csak így, póriasan belehányva az iromány közepébe ez a mondat. Ez az orákulumi igazság. Ez a magas irodalom arcul köpése.



..és a buta ember pedig megveszi drága pénzért a párásítót, holott elég lett volna a lemezt elvinnie különböző helyekre. Legyen ez a kis trükk egy ajándék a portál olvasóinak.



Bátran, csak bátran! Miért ne törölgessük sósavval a lemez arcát? Azt gondolták, hogy ezt nem szabad? Dehogynem, sőt a vakolat sem maradhat el róla. Na az aztán különösen jót tesz a lemez arcának. A hozzávalókat (homok, mész, cement) sajnos magunknak kell beszerezni. Esetleg a saját arcunkat is levakolhatjuk. Hátha…



Hosszasan gondolkodtunk kollégáinkkal, miután beláttuk, hogy eddig biztosnak hitt szakmai tudásunk a porba hullott, felhagyunk eddigi tevékenységünkkel és esetleg nyitunk egy pékboltot. Bár korán kell kelni, de a fütyörészős boldog munka, a kovász fanyar íze, a friss kalács illata és az álmosan érkező éhes, reggeli város feledteti mindezt. Akkor majd ránk mosolyognak az utcán, s mi boldogan visszaintünk.



Íme a JPG lejátszásról szóló fejezet egy pontja. Ez az a pont, amikor abbahagyom. Ismerek egy kedves japán családot a konzulátuson, szerintem ha megkérem őket, akkor kölcsönadják a szepuku tőrt egy percre. Szegény törökök.