1. Oldal
Lézersugár gerjesztette foszfor az alapja az LPD képernyőnek, ami a gyártó Prysm szerint csak negyed annyi energiát fogyaszt, mint egy azonos méretű és fényességű LCD, könnyen és olcsón gyártható bármekkora méretben és formában.
A Laser Phosphor Display (LPD) képernyő működését tekintve sokban hasonlít a jó öreg katódsugárcsőre, és a technológia eredeti feltalálója, a Prysm társalapítója és főmérnöke Roger Hajjar szerint mostanra vált a gyakorlatban is megvalósíthatóvá az új foszforanyagok fejlődésének és a lézer fényforrások teljesítmény- és hatékonyságnövekedésének (valamint költségcsökkenésének) köszönhetően.
Ellentétben sok hardverfejlesztővel a Prysm nem adja el más készülékgyártónak az általa kifejlesztett szellemi terméket, hanem maga akarja gyártani és értékesíteni az LPD termékeket. A cég prospektusa, és az a tény, hogy az új képernyő prototípusa a február eleji Integrated Systems Europe kiállításon kerül bemutatásra (meghívottaknak zárt körben), arra utal, hogy elsődlegesen nyilvános helyeken tájékoztató és reklám célra, valamint ipari felhasználásra szánják az új technológiájú képernyőket.
Az új LPD képernyő működése során sokkal kevesebb teljesítményt vesz fel, mint a jelenlegi leghatékonyabb LCD vagy LED képernyők, mivel nincs benne a kép fényét előállító háttérvilágítás, ugyanakkor teljesen mentes a mozgáselmosódástól és széles szögből nézhető.
Magáról a technológiáról a gyártó nem sokat árul el, de annyi bizonyos, hogy az LPD képernyő működése rendkívül egyszerű. A jelenlegi síkpaneles (LCD, plazma, OLED) képernyők hordozólapján tranzisztorok sokasága hajtja meg az egyes pixeleket. Az LPD-nél nincs szükség ezekre. Ahogy az elnevezés is utal rá, az eszköz precíz időzítéssel be- illetve kikapcsolt valamint intenzitásban modulált lézersugárral pásztázza végig a szabadalmaztatott foszforcsíkok soraiból álló felületet, ami ennek következtében vörös, zöld és kék színű fényt bocsát ki, így állítva elő a kép egy sorát, egy időben egy sort.
Elvileg ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a katódsugárcsőben az elektromágnesekkel eltérített elektronnyaláb végigpásztázza az elektronok becsapódására érzékeny foszfort. A legfőbb eltérés a katódsugárcső és az LPD között, hogy az utóbbiban elektronok helyett egy koherens fényforrás alkotja a sugarat, amit gyorsan forgó „letapogató tükrök” irányítanak mágneses tér helyett.
Az LPD technológiájú képernyőkben, megbízható a nagy adatsűrűségű optikai tárolókban használatos félvezető lézerdiódákat alkalmaznak, amelyek teljesítménye a kívánt fényerőnek megfelelően választható meg, de hűtésükre nincs szükség, ezért hosszú élettartamúak. A képernyőnek nemcsak az üzemeltetése, de a gyártása is környezetbarát.
Ellentétben sok hardverfejlesztővel a Prysm nem adja el más készülékgyártónak az általa kifejlesztett szellemi terméket, hanem maga akarja gyártani és értékesíteni az LPD termékeket. A cég prospektusa, és az a tény, hogy az új képernyő prototípusa a február eleji Integrated Systems Europe kiállításon kerül bemutatásra (meghívottaknak zárt körben), arra utal, hogy elsődlegesen nyilvános helyeken tájékoztató és reklám célra, valamint ipari felhasználásra szánják az új technológiájú képernyőket.
Az új LPD képernyő működése során sokkal kevesebb teljesítményt vesz fel, mint a jelenlegi leghatékonyabb LCD vagy LED képernyők, mivel nincs benne a kép fényét előállító háttérvilágítás, ugyanakkor teljesen mentes a mozgáselmosódástól és széles szögből nézhető.
Magáról a technológiáról a gyártó nem sokat árul el, de annyi bizonyos, hogy az LPD képernyő működése rendkívül egyszerű. A jelenlegi síkpaneles (LCD, plazma, OLED) képernyők hordozólapján tranzisztorok sokasága hajtja meg az egyes pixeleket. Az LPD-nél nincs szükség ezekre. Ahogy az elnevezés is utal rá, az eszköz precíz időzítéssel be- illetve kikapcsolt valamint intenzitásban modulált lézersugárral pásztázza végig a szabadalmaztatott foszforcsíkok soraiból álló felületet, ami ennek következtében vörös, zöld és kék színű fényt bocsát ki, így állítva elő a kép egy sorát, egy időben egy sort.
Elvileg ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy a katódsugárcsőben az elektromágnesekkel eltérített elektronnyaláb végigpásztázza az elektronok becsapódására érzékeny foszfort. A legfőbb eltérés a katódsugárcső és az LPD között, hogy az utóbbiban elektronok helyett egy koherens fényforrás alkotja a sugarat, amit gyorsan forgó „letapogató tükrök” irányítanak mágneses tér helyett.
Az LPD technológiájú képernyőkben, megbízható a nagy adatsűrűségű optikai tárolókban használatos félvezető lézerdiódákat alkalmaznak, amelyek teljesítménye a kívánt fényerőnek megfelelően választható meg, de hűtésükre nincs szükség, ezért hosszú élettartamúak. A képernyőnek nemcsak az üzemeltetése, de a gyártása is környezetbarát.