A mélyhangok olyanok, mint a só. A mélyhangok nélkül megszólaló zenéből vagy filmhangból fontos, érzelmileg meghatározó élmények hiányoznak, úgy mint a sótlan ételből azok az ízek, amelyeket só hoz elő. Ahogy viszont a túl sok só is elronthat egy finom ételt, úgy a túl sok mélyhang is tönkreteheti a hangélményt. Sokan azt hiszik, elég egy vagy két jó nagy mélysugárzó (subwoofer) a házi-mozi szobában és azok majd biztosítják a jó „ütős” basszusokat. Nos, ez tévedés. A túl sok és torz basszus első hallásra talán hatásos, de az ilyen mennyiségű és minőségű mélyhang gyorsan fárasztóvá válik, ráadásul meghamisítja a film eredeti hangjának megszólalását.

Az akusztikai körülmények fontossága

Egy házi-moziban a megfelelő mennyiségű és minőségű mélyhang szempontjából a legfontosabbak, amire figyelemmel kell lenni, a szoba alakja, arányai és mérete, valamint a mélyhangok alkalmas csillapítása, vagyis az akusztikai körülmények.

A tipikusan 200 Hz alatti hangfrekvenciákon a hanghullámok hossza összemérhető a házi-mozi helyiség méreteivel. (Néhány tipikus hangfrekvencia és hullámhossza: 200 Hz/1,72 m, 100 Hz/3,44 m, 50 Hz/6,88 m, 20 Hz/17,2m) Ezeken a kis hangfrekvenciákon (vagyis nagy hullámhosszokon) a zárt helyiségben rezonanciák keletkeznek, úgy mint egy hangszer testében. A rezonanciafrekvenciákon, vagy másként a szoba rezgés-modusain létrejövő állóhullámok nemkívánatos hatásával és a házi-mozi helyiség optimális méretarányainak megválasztásával egy külön cikkben már foglalkoztam.


A jelenség lényege, hogy a legtöbb házi-mozi helyiség egymással párhuzamos falai, padlója és plafonja között az egymást erősítő beeső és visszavert hangok bizonyos rezonanciafrekvenciáin állóhullámok jönnek létre. Az állóhullámok hatására a helyiség meghatározott pontjain hangnyomás minimum illetve maximum helyek alakulnak ki. A mélysugárzó elhelyezése szempontjából fontos, hogy a mélyhangok gerjesztése lehetőleg ne az állóhullámok ilyen extrém hangnyomású helyein történjen, mert az csak segíti kialakulásukat. Saját fülünkkel is érzékelhetjük az állóhullámok hatását, mégpedig úgy, hogy egy bizonyos mélyhangból a szoba adott pontján túl kevés van, viszont esetleg két lépéssel odébb túl sok van ugyanabból a hangból. Hogy milyen frekvenciákon és hány rezonancia alakul ki a házi-mozi helyiségben az függ annak méretarányaitól, és az egymással szemben lévő visszaverő felületek távolságától. Minél kevesebb számú rezonancia lép fel a helyiségben, annál jobban hallható hatásuk, s ez sajnos inkább a kisebb szobákra jellemző.

Az állóhullámok nemkívánatos hatása a mélyhangok csillapításával csökkenthető, és egy igényesen tervezett és kivitelezett házi-moziban mindenesetben alkalmaznak legalább a legkritikusabb rezonanciákra ható mélyhang-elnyelést. A szokványos „1/4-ed hullámhosszú basszus csapda” hatalmas helyigénye miatt többnyire nem használható. Egy ilyen szerkezetnek - ami a levegő mozgási energiáját a benne alkalmazott ásványi- vagy kőzetgyapotban hővé alakítva, jó esetben 95%-ban nyelni el a hangot, és a visszaverő felület (tipikusan a hátsó fal) több mint 66%-át kéne elfoglalnia - például az 50 Hz feletti hangok hatásos csillapításához 1,72 méter vastagságúnak kellene lennie. Kisebb szobákban ekkora hely nem vesztegethető el, s ezért ezekben megfelelően tervezett panelrezonátorokkal vagy basszus sarokcsapdákkal lehet csillapítani a mélyhangok energiáját. Ezek tervezése és kivitelezése viszont szakértelmet igényel.

Ha a szoba kisfrekvenciákon mégis rezonál, akkor egyrészt kevesebb energia szükséges a mélyhangok előállításához, másrészt meg kell találni bennük azokat a hallgatásra legalkalmasabb helyeket, melyeket az állóhullámok okozta negatív hatások a legkevésbé érintik.