A szervezet, mely 2003. júniusában jött létre DHWG (Digital Home Working Group) néven, majd 2004. júniusában vette fel a jelenlegi Digital Living Network Alliance (DLNA) nevet, 17 alapító és további 186 (2005. januári adat) közreműködő tagcéget számlál.


A DLNA célja, hogy a különböző iparágak közötti konvergenciát támogatva létrehozzon egy nyílt, és bevált iparági szabványokra alapozott együttműködési platformot. Az első, otthoni hálózati eszközök együttműködésére vonatkozó iránymutatást (Home Networked Device Interoperatibility Guidelines v1.0) 2004. júniusában jelentették meg. Ennek alapján 2004. ősszén már megjelent néhány berendezés, és azokat összekapcsolva működés közben már meg is csodálhatták a Japánban rendezett CEATEC kiállítás látogatói és a szakma.


A DLNA tervezési iránymutatásai (Design Guidelines) a személyi számítógépek (PC), fogyasztóelektronikai (CE) készülékek és mobilkommunikációs eszközök (MC) otthoni hálózatban történő felhasználási esetei (Use Case) és használati forgatókönyvei (Usage Scenario) alapján készülnek. Az iránymutatások kétféle berendezésosztályt különböztetnek meg. Az egyik osztályba tartoznak a digitális tartalmakat rögzítő, tároló, illetve azok forrásaként szolgáló Digital Media Server (DMS) (szerver) berendezések, mint például egy adásvevő vagy set-top box (STB), egy digitális videó rekorder (DVR), egy PC vagy laptop számítógép, egy merevlemezes zene- vagy filmtároló, egy video- vagy képkamera, esetleg egy multimédiás mobiltelefon. A másik berendezésosztályba a digitális tartalmakat kiválasztó és azokat lejátszó Digital Media Player (DMP) (lejátszó) eszközök tartoznak, mint egy TV képernyő, egy sztereó berendezés vagy egy teljes házi-mozi rendszer (képmegjelenítővel és térhatású hangrendszerrel), egy PDA, egy multimédiás mobiltelefon, egy játékkonzol, esetleg egy un. digitális média adapter (DMA).

A berendezések közötti otthoni hálózaton zajló „kölcsönhatások” leírhatóak az alábbi használati kategóriák valamelyikében vagy akár többen is.


• Lejátszó tartalmat hív le egy szerverről: A felhasználó egy média lejátszó berendezés kezelőfelületén megkeres és kiválaszt lejátszásra egy média szerver-en lévő tartalmat. Például, egy TV-hez csatlakoztatott DMA-val egy digitális videót hívunk le az asztali PC-ről, melyet meg szeretnénk nézni.


• Szerver tartalmat küld egy kimeneti berendezésnek (lejátszónak): A felhasználó egy média szerver berendezés kezelőfelületén tartalmat választ ki és küld el lejátszásra egy média lejátszó-nak. Például egy laptopot arra használunk, hogy róla digitális fotókat küldünk a digitális TV-re.


• Tartalom küldése szerverről kimeneti berendezésre távirányító használatával: A felhasználó egy vezérlő berendezést használva tartalmat keres és jelöl meg, valamint berendezést választ ki a lejátszáshoz. Például egy vezeték-nélküli PDA-val megkeressük és kijelöljük a tartalmat a DVR-en, ezután kiválasztjuk a kívánt digitális TV-t amin meg kívánjuk jeleníteni azt, végül kezdeményezzük a tartalom továbbítását a digitális TV-hez.

A fenti használati kategóriákba sorolható felhasználási eseteket tovább árnyalják a használati forgatókönyvek, és ezek alapján alkotta meg a DLNA az első Home Networked Device Interoperatibility Guidelines v1.0, (röviden Interoperatibility Guidelines v1.0) együttműködési iránymutatásokat.
Ebben tulajdonképpen összefoglalják és felsorolják azokat a szabványokat, amelyek alkalmazását specifikálták.