Mit kell tudni a nagy dinamikatartományú képmegjelenítésről (Frissítve)

A 4K Ultra HD után itt a HDR, azaz a nagy dinamikatartomány, ami fontosabb előrelépés a való világ képi élményének megteremtésében, mint a részletesebb felbontás. A cikk HDR-rel kapcsolatos tudnivalókat foglalja össze.


A mozgóképes szórakoztatás minőségi élményének, azaz a képminőség javításának terén a következő lépés, hogy a 4K, azaz a Full HD felbontásnál négyszer „több pixel” után itt a „jobb pixel”, vagyis a nagy dinamikatartomány, angolul „High Dynamic Range” (rövidítve HDR).

Miről szól a HDR?

Minden szónál többet mond egy kép, de korlátozott dinamikatartományú eddigi képmegjelenítőinken csak illusztrálható, hogy mégis miként is néznek ki a HDR képek. Az alábbi Dolby által készített szimulált fotók közül a jobb oldaliak relatív módon igyekeznek ezt érzékeltetni.

HDR_Dolby_Vision_szimulalat.jpg
A HDR elsődleges célja, hogy a való világ képeinek teljesebb reprodukálásához a képernyőn vagy vetítővásznon fényesebb fehéret, mélyebb feketét és e két véglet között több árnyalati részletet lehessen megjeleníteni. Ha valaki látott már LCD TV-t a szabadban működni egy átlagosan felhős napon, az tapasztalhatta, hogy természetes megvilágításban a dolgok sokkal világosabbak, mint a TV képernyőjén. Ez a különbség még nyilvánvalóbb egy napsütéses napon, amikor a környezeti megvilágítás szintjéből adódóan a tárgyak felületi fényessége akár harmincszorosa is lehet egy hagyományos LCD TV csúcsfényességének. A direkt napfény pedig még ennél is erősebb megvilágítást és fényességet eredményez. Az alábbi képek számadatokkal mutatják az egyes képrészletek valós fényességét, azaz fénysűrűségét, aminek mértékegysége a nit (1 nit = 1 candela/négyzetméter).

HDR_Valodi_fenyesseg.jpg
Mindezt a maga teljességében visszaadni persze nem lenne értelme, mert egyrészt az emberi látás amúgy is dinamikusan alkalmazkodik a nézett dolgok fényességéhez, másrészt ki akarna napszemüvegben tévézni. A való világ képernyőn való megjelenítéséhez azonban nagyobb fényességtartományra van szükség, mert hiába a nagyobb felbontás, ha nincs meg a kellő fényesség visszaadni a vízfelszínen megcsillanó lemenő napot vagy az éjsötét éjszakai égbolt különböző fényességű csillagait.

Számos iparági szereplő dolgozik a HDR megvalósításán. A technológia első implementációja a Dolby Vision, ami a képmegjelenítőre vonatkozó előírások mellett a HDR többi elemét is meghatározta. Az Ultra HD Blu-Ray filmek és az online streaming szolgáltatók tartalmai alkalmazzák a nyílt HDR10 szabványt, a műsorszóró ipar pedig kidolgozott egy Hybrid Log Gamma (HLG) elnevezésű formátumot. (Ezek részleteit lásd később).

A TV gyártók csúcskategóriás készülékei ma már mind képesek a HDR képmegjelenítésre, és egyre több házi-mozi projektor is alkalmas erre, bár nem ugyanúgy, mint a TV-k képernyőjén.

A HDR tartalmakkal kompatibilis JVC projektorok után már valóban nagyméretű HDR képet vetíthet a JVC DLA-Z1 csúcsvetítő. Ugyanerre képes a Sony VPL-VW5000ES, de HDR kompatibilis lett a VPL-VW320ES is, és jobb HDR képet vetít a VPL-VW550ES. HDR kompatibilis az új Epson EH-TW7300, EH-TW9300 és EH-TW9300W vetítők mindegyike, ahogy a megújuló EH-LS10500 is.

De lássuk, milyen technikai alapokra épül a HDR és mi kell az új képi élmény élvezetéhez.

“Mit kell tudni a nagy dinamikatartományú képmegjelenítésről (Frissítve)” bejegyzéshez 3 hozzászólás

    1. HDR tartalmak – mondjuk inkább úgy – “felkonvertálására” képesek bizonyos HDR TV-k (LG, Samsung, Sony, Philips), de az “imitált” HDR képmóddal kapott kép élvezhetősége erősen függ a tartalomtól. Egy animációs film esetleg jobban néz ki vele, de a mesterségesen dinamizált természetes képek árnyalati részleteit tönkre teheti. Stúdiókban alkalmaznak kifinomultabb eljárásokat (pl.: Viarte automatic SDR to HDR conversion; OpticalFlow opImageIQ® SDR-to-HDR upconversion)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.