A HDR formátumokról.
A HDR tartalmak befoglalására, tárolására, terjesztésére és reprodukálására alkalmas HDR jelek leírására több cég is javasolt technológiai megoldást. Ezek a következők:
• A PQ (Perceptual Quantizer) EOTF-re alapuló formátumok:
– a HDR10
– a HDR10+
– a Dolby Vision
– a Prime Single (egyelőre nincs használatban)
A HDR tartalmak befoglalására, tárolására, terjesztésére és reprodukálására alkalmas HDR jelek leírására több cég is javasolt technológiai megoldást. Ezek a következők:
• A PQ (Perceptual Quantizer) EOTF-re alapuló formátumok:
– a HDR10
– a HDR10+
– a Dolby Vision
– a Prime Single (egyelőre nincs használatban)
• A Hybrid Log Gamma (HLG)
Ugyanarra a PQ EOTF-re alapul tehát a HDR10/HRD10+ és a Dolby Vision, melyet az utóbbi dolgozott ki és az SMPTE ST.2084 szabványa rögzít.
A nyílt és licenc nélkül használható HDR10-et, az Ultra HD Blu-Ray szabványhoz definiálták az alábbiak szerint, hogy annak kötelezően választható HDR formátuma legyen.
A HDR10 Media Profil definíciója:
• EOTF: SMPTE ST 2084
• Szín-mintavételezés: 4:2:0 (tömörített videó forrásokhoz)
• Színfelbontás: 10 bit
• Elsődleges színek: ITU-R BT.2020 színtér szerint
• Metaadatok: statikus SMPTE ST 2086, MaxFALL, MaxCLL
A HDR10 a digitális videojelet kísérő statikus metaadatokkal megadja, hogy a HDR műsortartalmat milyen színtérfogat (színtér koordináták, fehér pont és minimum/maximum fényesség) előállítására képes képernyőn készítették, valamint azt, hogy a teljes műsorban mi a képkockák legmagasabb átlagos fényessége (Maximum Frame Average Light Level – MaxFALL) illetve az egész műsorfolyamban mi a legfényesebb pixel fényessége (Maximum Content Light Level – MaxCLL). A TV vagy vetítő ezeket a metaadatokat felhasználva reprodukálhatja optimálisan a HDR tartalmat.
A Samsung által kidolgozott és már a Panasonic által is támogatott HDR10+ a HDR10-hez egy külön réteget hozzáadva dinamikus metaadatok továbbítását teszi lehetővé streaming tartalmak esetében vagy akár már HDMI 2.0b interfészen keresztül is.
A Dolby Vision egyrétegű változata egy tisztán HDR videó bitfolyam, míg a kétrétegű egy SDR és egy HDR jelet tartalmaz, ami egy munkafolyamatban állítható elő. A Dolby Vision a HDR tartalmat továbbíthatja metaadatok nélkül, statikus és jelenetenként meghatározott dinamikus metaadatokkal használva a PQ-t.
A Dolby Vision tehát lehetővé teszi, hogy a tartalom feldolgozása során jelenetenként határozzák meg, hogyan nézzen ki a kép, és az ennek megfelelő változó (dinamikus) metaadatok a képhez társítva képkockánként kerülnek továbbításra, méghozzá beágyazva a videojelbe. Ezért aztán a külső forrásokból származó Dolby Vision tartalmak továbbításához egy képmegjelenítő felé elvileg nincs szükség HDMI 2.1, de még csak HDMI 2.0a csatlakozásra sem. Az Ultra HD Dolby Vision tartalmakhoz viszont kell a HDCP 2.2 tartalomvédelem, amire viszont csak HDMI 2.0 és e feletti specifikációk alkalmasak.
A Dolby Vision IQ technológia a Dolby Vision dinamikus metaadatait és a tévékbe épített fényérzékelőt felhasználva tökéletesíti az adott szobában bármely pillanatban a képernyőn megjelenő HDR képet, azt a tartalomhoz és a helyiség pillanatnyi környezeti fényviszonyaihoz optimalizálva.
A látható sávosodás elkerülésére a Dolby Vision színfelbontása lehet akár 12 bites (ezt használják a mozifilmeknél), de a formátum más színfelbontásokkal is működik, és a televíziós műsorterjesztéshez például a 10-bites színfelbontást javasolja a Dolby. Egyebekben – leginkább a dinamika- és a színtartományban – is eltér egymástól a mozis és az otthoni képernyőkre szánt Dolby Vision.
A Dolby Vision tartalmak lejátszásához a márka által kiadott licenc alapján működő dekódoló és display leképző funkciókat kell megvalósítani külön jelfeldolgozó chippel és/vagy szoftverrel. Az úgynevezett VS10 motorral megvalósított dekódolás mindig a forráskészülékben történik, így abból a képmegjelenítőbe HDMI csatlakozáson át már dekódolt videó kerül átvitelre. A kapott tartalom dinamika- és színtartományának az adott képmegjelenítőre való leképzése az adott displayben zajlik.
Egy HDR megjelenítő képes egy normál tartalom „felskálázásra”?
HDR tartalmak – mondjuk inkább úgy – „felkonvertálására” képesek bizonyos HDR TV-k (LG, Samsung, Sony, Philips), de az „imitált” HDR képmóddal kapott kép élvezhetősége erősen függ a tartalomtól. Egy animációs film esetleg jobban néz ki vele, de a mesterségesen dinamizált természetes képek árnyalati részleteit tönkre teheti. Stúdiókban alkalmaznak kifinomultabb eljárásokat (pl.: Viarte automatic SDR to HDR conversion; OpticalFlow opImageIQ® SDR-to-HDR upconversion)
Köszönöm!
Jó kis írás. A teljesség kedvéért nem ártana egy frissítés a HDR10+ -al.
Köszönöm az elismerést. A cikk márciusban frissült és már szól a HDR10+-ról is, de kétségtelen, hogy történt azóta egy s más a formátummal kapcsolatban. Lásd itt!