A házi-mozi képe (amit a vetített képről tudni érdemes)

A cikk a vetített házi-mozi képpel kapcsolatos tudnivalókat foglalja össze. Megtudható belőle miért fontosak a vetítési körülmények, mire és mekkora  képet vetítsünk, továbbá milyen projektort és hogyan használjunk.


Miért szeretjük a mozit? Mert a hatalmas vetített kép magával ragadja a nézőt, még átélhetőbbé téve a filmkockákon elmesélt történetet. Nem csoda hát, hogy sokan szeretnék otthonukban is megteremteni a nagy kép élményét, nemcsak filmek, de például sportközvetítések nézéséhez vagy az élvezetesebb számítógépes/konzolos játékhoz is.  Az egyre megfizethetőbbé váló nagyobb képernyőjű TV-k miatt a 195 cm/77 hüvelyk átlójú (1,7 méter széles) és nagyobb kép vetítése tekinthető ésszerűnek. A vetítés azonban a környezet meghatározó szerepe, a nagy méretű vetítőfelület és a projektor megfelelő elhelyezésének összetettsége miatt nem olyan egyszerű és kézenfekvő, mint TV-t használni. Sok mindent kell tehát jól átgondolni és megtervezni, ha valaki vetített képet szeretne előállítani.

A vetítési környezet fontossága
A vetített kép méretéről
A vetítőkről
A vetített képhez szükséges fényáramról
A vetítő és a vetített kép elhelyezése
Vetítés azonos képmagassággal (az anamorfikus lencséről/prizmáról)
Még néhány szó a vetítőfelületről
Zárszó

A vetítési környezet fontossága


A mozikban sötét van, nem véletlenül. A vetítővel megvilágított többnyire fehér vásznon ott vannak sötét – történetesen fekete – képrészletek, ahol azt a legkevesebb fény éri. Az élvezetes vetített képhez a lehető legnagyobb mértékben elkülönülő sötét és világos képrészletekre közöttük jól érzékelhető árnyalati eltérésekre, azaz kellően magas kontrasztarányra van szükség. Ehhez pedig az optimális vetítési környezetben a vetítőfelületet csak a projektor fénye világítja meg.

A házimozi céljára szolgáló helyiségnek is lehetőleg elsötétíthetőnek kell lennie, és azt is célszerű megoldani, hogy a vetített kép helyiségbe szóródó fénye a lehető legkisebb mértékben verődjön vissza a vetítőfelületre. Az alábbi videó azt illusztrálja, hogy milyen gyenge a vetített kép kontrasztja egy a fényt visszaverő fehér mennyezettel és oldalfalakkal határolt szobában, és milyen drámai a javulás, ha a falfelületeket egy nem reflektáló fekete függöny takarja.

Unser umwandelbarer Raum: Living Rooms Style VS Perfekt Optimierter Raum. Nur drei Sekunden gebraucht! 😉 Beispiel beim ANSI Schachbrett von dem Epson EH-TW7300 (70:1 zu 300:1 beim Triple Black Velvet Vorhänge zuziehen). Einfach 420% Kontraststeigerung!!!!Anna&Flo

Közzétette: Projectiondream.com – 2016. szeptember 18., vasárnap


Lásd minderről részletesebben: A vetítők kontrasztarányáról

Vetítésre nem optimalizálható helyiségben mindenképpen törekedni kell arra, hogy a vetítőfelületet minél kevesebb nem a projektorból származó fény érje. A vetítővásznat lehetőleg úgy kell elhelyezni, hogy azt direkt fényforrás ne világítsa meg. Ha nem tudjuk teljesen besötétíteni a helyiséget, illetve annak világos határolófelületei visszaverik a fényt, próbáljuk meg árnyékolni a vetített felületet például egy köré épített proszcéniummal. Ahol pedig sehogy sem akadályozható meg, hogy környezeti és visszavert fény is érje célszerű úgynevezett „környezeti fény visszaverődését gátló” – angol elnevezéssel Ambient Light Rejecting (ALR) – vetítőfelületet használni. Ezeket többnyire úgy alakítják ki, hogy a projektorból származó fényhez képest csak csekély mértékben verik vissza az oldalról és fölülről vagy alulról rájuk vetülő fényt a nézők felé.

A vetített kép méretéről


Nincs kőbevésett szabály arra, hogy mekkora legyen a vetített kép mérete. Vannak, akik a moziban az utolsó sorokban szeretnek ülni, mások előrébb. Feliratos filmek nézésekor megkönnyíti a szöveg olvasását a kisebb látószög, de minél nagyobb részt tölt ki látómezőnkből a kép, annál inkább részévé válunk a látványnak. A vetített kép méretét meghatározhatjuk a nézési távolság, a házi-mozi céljára szolgáló helyiség funkciója és adottságai, de a láthatóvá tenni kívánt kép felbontása, sőt a front hangsugárzók elhelyezési lehetőségei alapján is.

Az emberi látás vízszintesen kb. 170° látótérrel rendelkezik, de ebből valójában csak a középső kb. 90°  az amiben valóban látjuk, megtapasztaljuk a dolgokat és emlékezünk is rájuk. A filmeket és más nézhető tartalmakat is úgy készítik, hogy azok nem teljesen töltik ki látóterünket. E tekintetben az IMAX mozik mennek el a legmesszebb, amelyek óriási vászonra vetített képének vízszintes látószöge 80° – 110°, míg a hagyományos moziké csak 35° – 60° között van a nézőtéren elfoglalt pozíciótól függően.

Léteznek különböző ajánlások. Például arra vonatkozóan, hogy mennyit is foglaljon el a vízszintes látótérből a nézett kép a Society of Motion Picture & Television Engineers (SMPTE) nagyjából minimum 30°-ot, maximum 62°-ot ajánl, a THX szerint viszont még a házimozi leghátsó sorában ülők számára se legyen ez 26°-nál kevesebb, de ajánlott a legalább 36° a moziélmény eléréséhez. Mindkét ajánlás körülbelül a 45° látószögű képet tekinti referenciának. Az ITU (International Telecommunications Union) viszont a képaránytól függetlenül a nézési távolságot a képmagasság háromszorosára ajánlja Full HD felbontású képhez és másfélszeresére 4K/UHD képhez.

A láthatóvá tenni kívánt kép felbontásából és az emberi látásélességből illetve az újabb kutatások szerinti valóságosságérzékeléséből is kalkulálható a képméret.

Lásd erről részletesebben: Képméret és képfelbontás

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy adott méretű képet milyen legnagyobb távolságból nézve teljesülnek az SMPTE és a THX ajánlásai.

KÉPMÉRET
képszélesség / 16:9 képátló

Nézési távolság az adott látószöghöz

SMPTE
(min. 30°)

THX
(36°)
SMPTE/THX referencia
(45°)

SMPTE
(max. 62°)

170 cm / 76,8”

3,17 m

2,62 m 2,05 m

1,41 m

180 cm / 81,3”

3,36 m

2,77 m 2,17 m

1,50 m

190 cm / 85,8”

3,55 m

2,92 m 2,29 m

1,58 m

200 cm / 90,3”

3,73 m

3,08 m 2,41 m

1,66 m

210 cm / 94,9”

3,92 m

3,23 m 2,53 m

1,75 m

220 cm / 99,4”

4,11 m

3,39 m 2,66 m

1,83 m

230 cm / 103,9”

4,29 m

3,54 m 2,78 m

1,91 m

240 cm / 108,4”

4,48 m

3,69 m 2,90 m

2,00 m

260 cm / 117,4”

4,85 m

4,00 m 3,14 m

2,16 m

280 cm / 126,5”

5,22 m

4,31 m 3,38 m

2,33 m

300 cm / 135,5”

5,60 m

4,62 m 3,62 m

2,50 m

320 cm / 144,5”

5,97 m

4,92 m 3,86 m

2,66 m

360 cm / 162,6”

6,72 m

5,54 m 4,35 m

3,00 m

400 cm / 180,7”

7,46 m

6,16 m 4,83 m

3,33 m

480 cm / 216,8”

8,96 m

7,39 m 5,79 m

3,99 m

640 cm / 289,1”

11,94 m

9,85 m 7,73 m

5,33 m

Nem véletlen, hogy a fenti táblázatban és a tárgyalás során a vetített képméret kapcsán annak vízszintes látószögét illetve szélességét tartjuk fontosnak. A vetített kép átlója ugyanis függ annak képarányától. A házi-mozi projektorok többségének képmodulátora a 16:9 (1,78:1) arányú képek vetítését szolgálja, és vetítőfelületként is ez a képarány használatos legelterjedtebben. A 16:9-től eltérő 1,85:1 vagy 2,35:1/2,39:1/2,40:1 (CinemaScope) képarányú filmek esetén a 16:9 arányú vetítőfelület felső és alsó részén, a klasszikus 4:3 képarányú  filmeknél pedig a két szélén többnyire nem tökéletesen fekete zavaró sávok jelennek meg. Vannak műszaki megoldások arra, hogy a különböző képarányú tartalmakat azonos képmagassággal vetíthessük, de ekkor a képet egy 2,35:1 vagy 2,40:1 arányú vetítőfelületre célszerű vetíteni, amelyen a kevésbé széles képarányú tartalmak is megjeleníthetőek természetesen változó szélességgel. A tökéletes képélmény érdekében a vetítőfelületek nem megvetített szélei függönnyel vagy maszkolással takarhatóak.

Lásd erről részletesebben: A maszkolható vetítővásznakról

Ajánlásoknak megfelelően a bal és jobb front hangsugárzók sugárzási tengelyei a központi hallgatási/nézési pozícióból kiindulva 45° és 60° közötti szöget zárnak be. Ha lehet vetítsünk legalább akkora képméretet, hogy az teljesen kitöltse az optimálisan elhelyezett bal és jobb front hangsugárzók közötti teret. Ezzel biztosítható a képen látottak és a hangsugárzóból megszólaltatott hangok összhangja.

Akár a 62°-ot meghaladó vízszintes látószöget kitöltő kép is vetíthető, ami különösen 4K Ultra HD felbontású tartalmakhoz ajánlott. Ez esetben a front hangsugárzókat a nagyméretű vetítőfelület felett/alatt vagy egy akusztikailag transzparens hangáteresztő vetítővászon mögött kell elhelyezni. Az utóbbival gyakorlatilag az igazi mozik megoldását követjük.

A vetítőkről


Mivel a cikk témája a vetített kép és annak előállítása, ezért nem foglalkozik részleteiben a különböző projektortechnológiákkal. Néhány általánosságról azonban érdemes tudni:

  •  Az egychipes DLP vetítők képén a színösszetevők tökéletes fedésben úgymond „konvergensen” jelennek meg, mivel csak egy képmodulátor állítja elő ezeket időben egymás után (szekvenciálisan). A 3LCD, LCoS és 3-chipes DLP projektorok a vörös, zöld és kék színkomponenseket egyszerre vetítik, de a legpontosabb konvergenciabeállítás ellenére is lehet tökéletlen fedésben. Ezért és a 3LCD, LCoS projektorok szomszédos képpontjai közötti némileg kisebb kontraszt miatt az egychipes DLP projektorokkal vetített kép tűnik szubjektíve a legélesebbnek.
  • Az egychipes DLP vetítők képén – különösen a sötét jelenetekben mozgó fehér képrészleteken – mint például egy az éjszakában száguldó autó fényszórója – észlelhető a szekvenciális színmegjelenítés következtében jelentkező színfelbomlás, az úgynevezett „szivárvány effektus” vagy „szivárványozás”. Vannak, akiknek ez kevésbé, mások számára zavaróbban látható, ezért érdemes ezt az egyéni érzékenységet kipróbálni. A 3LCD, LCoS és 3-chipes DLP projektorok képén ilyen jelenség nem tapasztalható.
  • A 3LCD projektorokhoz képest a DLP és LCoS vetítők által előállított képpontok között kisebb a rés (nagyobb a „kitöltési tényező”), így az utóbbiak képe homogénebb.
  • A DLP vetítők képe kisebb mozgáselmosódást mutat, mint a 3LCD vagy LCoS projektoroké.
  • A korszerű LCoS projektorok produkálják a legjobb fekete-szintet és natív kontrasztarányt.
  • A korszerűbb LED és lézer-foszfor fényforrást alkalmazó projektorok jobb és konzisztensebb minőségű képet vetítenek megbízhatóbban, alacsonyabb üzemeltetési költséggel és akár nagyobb színteret is reprodukálva.

Lásd az utóbbiról részletesebben: A lámpa nélküli projektorok fényforrásairól

A vetített képhez szükséges fényáramról


A vetítők kisugárzott fénymennyiségét, azaz fényáramát (pongyolán fényerejét) lumenben vagy szabvány szerint a vetített felület 9 pontjának mért átlagával ANSI lumenben szokás megadni. Nagyobb fényárammal nagyobb felületet lehet megvetíteni illetve nagyobb felületi fényességet (fénysűrűséget) lehet elérni. 

A projektorok által előállított maximális fényáramot a gyártók többnyire olyan kép- vagy színbeállítási módhoz adják meg, ami általában használhatatlan a filmek vetítéséhez elvárt pontos színreprodukcióhoz. A vetítő által kibocsátott tényleges fényáram mértékét befolyásolja fényforrásának teljesítménye, optikai rendszerének fényhatásfoka,  a reprodukálni kívánt – optimális esetben kalibrált – színtérbeállítás, és a nagyobb zoomtartománnyal rendelkező projektor esetén a képnagyítás mértéke is. A hagyományos UHP lámpás projektorok fényárama a használati idő előrehaladtával előbb meredekebben majd kevésbé gyorsan csökken, mégpedig a maximális érték akár felére is, mire a lámpa eléri a gyártó által ajánlott teljes élettartamot. A házimozi kép vetítéséhez beállított projektorok tényleges fényárama a maximálisnál 20 – 60%-kal alacsonyabb is lehet, és az ezt is megmérő termékismertetőkből és tesztekből tudható meg.

A vetítőfelület méretének és fényvisszaverőképességének ismeretében az alábbi képlettel számolható ki mekkora fényáramra van szükség, hogy azon adott fényességet, pontosabban fénysűrűséget érjünk el.

szükséges fényáram (lumen) = kívánt fénysűrűség (cd/m2) * képfelület (m2) * π / fénynyereségi tényező

A fénynyereségi tényező – a vetítővásznak gyártói által is megadott „gain” érték – a vetítőfelületről visszaverődő és az arra beeső fénymennyiség hányadosa. A tényező 1, ha a felület a teljes beeső fényt visszaveri, kisebb illetve nagyobb mint 1, ha a beesőnél kevesebb illetve több fényt ver vissza (utóbbi a fényt irányítottan reflektáló vetítőfelületekre jellemző).

Napjaink digitális mozijaiban a vetített kép előírt csúcsfényessége, (fénysűrűsége) 48 cd/m2  (14 fL) az SMPTE vonatkozó szabványa szerint a DCI  fehér tesztképével mérve. Egy projektor 100% fehér videojelével ez inkább 54,9 cd/m2 (16 fL), amit a THX is minimális csúcs fehér fényességként előír. Ez tekinthető tehát a minimális csúcsfényességnek egy a fentiekben leírt vetítésre optimalizált helyiségben.  A Dolby Cinema mozik javított dinamikatartományú Dolby Vision képéhez 109,7 cd/m2 (32 fL) csúcsfényességet állítanak elő, ami már egy olyan helyiségben is elegendő, ahol van némi környezeti fény.

Az alábbi táblázatból kiolvasható, hogy mekkora fényáramra van szükség különböző fénynyereségű felületeken adott fénysűrűség eléréséhez.

KÉPMÉRET
képszélesség / 16:9 arányú képátló / képfelület

Szükséges fényáram (lumen)

54,9 cd/m2 (16 fL)
1,4 fény-nyereség

82,2 cd/m2 (24 fL)
1 fény-nyereség

109,7 cd/m2 (32 fL)
0,8 fény-nyereség

170 cm / 76,8″ / 1,6252 m2

200

420

700

180 cm / 81,3″ / 1,8216 m2

224

471

785

190 cm / 85,8″ / 2,0311 m2

250

525

874

200 cm / 90,3″ / 2,25 m2

277

581

969

210 cm / 94,9″ / 2,4801 m2

305

641

1068

220 cm / 99,4″ / 2,7214 m2

335

703

1172

230 cm / 103,9″ / 2,9762 m2

366

769

1281

240 cm / 108,4″ / 3,24 m2

399

837

1395

260 cm / 117,4″ / 3,8012 m2

468

982

1637

280 cm / 126,5″ / 4,41 m2

543

1139

1899

300 cm / 135,5″ / 5,061 m2

623

1308

2180

320 cm / 144,5″ / 5,76 m2

709

1488

2480

360 cm / 162,6″ / 7,29 m2

897

1883

3139

400 cm / 180,7″ / 9 m2

1107

2325

3875

480 cm / 216,8″ / 12,96 m2

1594

3348

5580

640 cm / 289,1″ / 23,04 m2

2834

5952

9920

A vetítő és a vetített kép elhelyezése


Ez a fejezet arról szól, hogy miként célszerű elhelyezni egy vetítőt, hogy az a megfelelő helyre a kívánt méretű képet vetítse. A vetítők optikai konstrukciójuktól függően adott helyről (távolságból és pozícióból) többnyire bizonyos tartományban állítható nagyságú képet tudnak vetíteni, mégpedig nem is akárhová. Vagyis a kívánt méretű kép megfelelő helyre történő vetítéséhez ismernünk kell – vagy kötött projektorelhelyezés esetén meg kell határoznunk – a vetítő olyan optikai paramétereit, mint az úgynevezett vetítési arány (Throw Ratio) és a lencse tengelyéhez viszonyított fix vagy állítható képeltolás (Offset illetve Shift).

De hol is van a vetített kép megfelelő helye? Kezdjük ezzel.

A vetített kép elhelyezése

Érdemes jól átgondolni, hogy hová vetítsük a nagyméretű képet. Ehhez a helyiség adottságaiból kiindulva vegyük figyelembe, hogy miként teremthetünk a cikk elején tárgyalt minél jobb vetítési körülményeket, valamint azt is, hogy a vetített kép közelében lévő hangsugárzók elhelyezése sem mellékes.

Lásd erről részletesebben: Házi-mozi hangsugárzók elhelyezése és a szoba akusztikai kölcsönhatásai 

A projektor elhelyezése illetve kiválasztása szempontjából számolni kell azzal is, hogy milyen magasra vetítjük a képet. Ergonómiai vizsgálatok és a moziba járók tapasztalatai szerint is kényelmesen a fej megemelése nélkül nézhető a kép. Ez úgy teljesíthető, ha a kép közepe az ülő néző szemsíkjában vagy néhány fokkal ez alatt van.

A kanapén, fotelben ülő enyhén hátradőlő néző szemsíkjának padlótól mért magassága kb. 107 cm, és ha ennek nincs akadálya ajánlott a vetített képet úgy pozicionálni, hogy annak közepe is ebbe a magasságba vagy akár 7°-kal ez alá kerüljön.

Sajnos elterjedt, de helytelen gyakorlat a házimozi készülékek (erősítő, lejátszókészülékek, stb.) és a center hangsugárzó vetített kép alatti elhelyezése. A házimozi készülékek világító kijelzői és visszajelzőfényei csak elvonják a figyelmet a képen látottakról, a center hangsugárzót pedig nem hangáteresztő vetítővászon alkalmazása esetén jobb a vetített kép fölé tenni, ha lehet. A hangsugárzók minden további nélkül lehetnek a hallgatási pozíció magassága felett (15° maximális eltéréssel), és az első hangvisszaverődés hatásának csökkentése szempontjából is jobb helyen van a center fent, mint közel a padlóhoz.

Indokolt lehet a vetített képet olyan magasságban elhelyezni, hogy annak alját a több sorban hátrébb ülő nézők is zavartalanul láthassák, de még így is kényelmesen nézhető a kép, ha annak alsó harmada a szemsík alatt van. A vetített kép teteje a szemsík felett maximum 15°-kal lehet a THX, és maximum 35°-kal az SMPTE ajánlása szerint.

Vetítési arány

A projektor és lencséjének vetítési aránya a projektor és a vetítőfelület távolságának (a vetítési távolság) és a vetített kép szélességének (a képszélesség) hányadosa.

vetítési arány = vetítési távolság / képszélesség
vagyis
vetítési távolság = képszélesség * vetítési arány
vagy
képszélesség = vetítési távolság / vetítési arány

Ha tehát egy projektor vetítési aránya (Throw Ratio) 1,5 (vagy 1,5:1), akkor az azt jelenti, hogy az például 1,5 méter távolságból 1 méter, 3 m-ről 2 m, 4,5 m-ről 3 m – és így tovább – széles képet vetít.

A legtöbb projektor zoom, vagyis változtatható képnagyítású lencséjét két – a széles (Wide) és szűk (Tele) vetítési szöghöz tartozó – vetítési arányszám jellemzi, melyek között bármely érték beállítható. Ilyen projektorral a kívánt méretű kép egy bizonyos vetítési távolságtartományból vetíthető. Ha például egy projektor kétszeres nagyításátfogású zoomlencséjének vetítési aránya 1,2 és 2,4 (vagy 1,2 – 2,4:1) között állítható, akkor avval például egy 2,5 méter széles kép 3 m és 6 m közötti vetítési távolságból bárhonnan előállítható.

Minél szélesebb nagyításátfogású egy zoomlencse, annál költségesebb a megvalósítása, ami drágítja a projektort. Ráadásul az ilyen projektorok ugyanazt a képméretet távolabbról némileg kisebb fényárammal vetítik, mint közelebbről. A legigényesebb megoldást azok a projektorok kínálják, melyek cserélhető lencséje az adott vetítési távolsághoz és képmérethez választható.

Képeltolás

Mivel a vetített képet nagyjából a közepének megfelelő nézőpontból nézzük, ezért nem túl célszerű ugyanebben a magasságban elhelyezni a projektort, mert vagy a nézők takarnák annak fénysugarát árnyékot vetve a vetítőfelületre, vagy az takarná ki a vetített kép egy részét a nézők szeme elől. Ezért a projektorok döntő többségét úgy konstruálják, hogy lencséjük tengelye nem esik egybe a vetített kép közepével. Az adott mértékű (fix) függőleges képeltolást Offset elnevezéssel adják meg a gyártók, az állítható képeltolást Lens Shift (lencseeltolás) néven emlegeti a szakma. Az utóbbi nemcsak függőlegesen fel és/vagy le, de gyakran vízszintesen jobbra és balra is lehetővé teszi a kép pozíciójának állítását a lencse tengelyéhez képest.

A vetítők függőleges fix képeltolására (Offset) általában egy a képmagassághoz viszonyított százalékos adatot találunk azok specifikációban, de ennek értelmezése sajnos nem mindig egyértelmű, mert a gyártók nem ugyanazt a mérési és számítási módot használják a paraméter megadásánál.

A korrekt a vetítő lencséje és a kép közepe közötti eltérés képmagassághoz viszonyított százalékos megadása lenne. Vagyis 50% például a képeltolás, ha a vetítő lencséje a kép alsó vagy felső szélével esik egy magasságba, mert ilyenkor annak eltérése a kép közepétől a képmagasság felével (50%) egyenlő.  Sokan viszont ezt a mértékű képeltolást tekintik 100%-nak. A fenti ábrán a vetítőt szimbolizáló sárga mezőben a korrekt százalékos képeltolás értékek szerepelnek, de piros és zöld színekkel az ettől eltérő mérésből és számításból származó százalékos értékek értelmezése is megtalálható. A szakzsargonban gyakran mondják „pozitív” illetve „negatív” képeltolásnak az 50% feletti illetve 50% alatti függőleges képeltolást.

A Lens Shift (lencseeltolás) mértékét is százalékos adatokkal adják meg a projektorgyártók. A fenti ábrán például a vetítő +/- 93% függőleges és +/- 47% lencseeltolással rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az a vetített képmagasság 93%-ával megegyezően lehet a kép közepe felett vagy alatt, illetve a képszélesség 47%-ával megegyezően lehet a kép közepétől jobbra vagy balra. Ugyanez másként: a vetítő lencséjéhez képest a vetített kép annak magassága +/- 93%-ával tolható függőlegesen fel- illetve lefelé, illetve a vetített kép szélessége +/- 47%-ával tolható vízszintesen jobbra illetve balra.

Tudni kell azonban, hogy a gyakorlatban a projektorok lencseeltolásának szélsőértékei egyszerre sosem használhatóak ki! Vagyis a fenti példánál maradva, ha a képet vízszintesen valamelyik irányban a teljes 47%-kal eltoltuk a projektor lencséjéhez képest, akkor függőlegesen már nem lehet annak pozícióján változtatni, és viszont, ha a teljes függőleges 93% lencseeltolást kihasználtuk vízszintesen már nem állítható a kép.

Ha tudjuk, hogy miként kell értelmezni a vetítőgyártó által megadott adatokat, akkor mindig visszaszámolható a korrekt képeltolás és abból a vetítő lencséjének helyzete a kép közepéhez képest.

lencse függőleges távolsága a kép közepétől = teljes képmagasság * képeltolás %

illetve

lencse vízszintes távolsága a kép közepétől = teljes képszélesség * képeltolás %

A vetítő és a vetített kép elhelyezésére vonatkozó kalkulációkat minden esetben a gyártók által elérhetővé tett online kalkulátorok segítségével, illetve az adott vetítő használati/kezelési utasításában megtalálható táblázatok vagy képletek használatával végezzük el, illetve ellenőrizzük.

Tudni kell azonban, hogy ezek a kalkulációk sosem teljesen pontosak, mert az adott gyártmányok csak bizonyos tűréssel teljesítik a kiindulásul szolgáló specifikált paramétereket. Ezért egy lencseletolással nem rendelkező projektort úgy helyezzünk el, szereljünk fel, hogy azon legyen lehetőség állítani, vagy a vetítőfelületet utólag helyezzük oda, ahová a projektor a képet vetíti.

Példák vetítők elhelyezésére

Az alábbiakban néhány példa azt illusztrálja, hogy adott vetítési aránnyal és képeltolással rendelkező vetítőket miként érdemes elhelyezni. A példákban a projektorok 260 cm széles 146 cm magas (kb. 117 hüvelyk átlójú) képet vetítenek, amit 3,6 méter, 4 méter illetve a 2. sorban ülők 4,8 méter távolságból néznek.

Egy projektort 1 (1:1) és 1,25 (1,25:1) közötti vetítési aránnyal célszerű a nézők előtti vagy melletti alacsonyabb asztalra (vagy asztalba) a vetített kép méretétől függően 20 – 50 cm magasságban elhelyezni. Az 50%-nál kisebb függőleges képeltolású vetítőket inkább asztalon érdemes használni, mert mennyezetre szerelve  alacsonyabban lennének a vetített kép tetejénél.

Az 1,25 (1,25:1) fölötti vetítési aránnyal és 50%-nál nagyobb függőleges képeltolással rendelkező projektort aljával a plafon felé fordítva a mennyezethez rögzített tartókonzolra célszerű felszerelni, úgy hogy az a vetített kép tetejénél magasabban legyen. Érdemes a vetítési arányt (a képnagyítást) és – ha van – a függőleges lencseeltolást úgy beállítani, hogy a projektor lehetőleg minél messzebb kerüljön a nézőktől, mert így annak zaja kevésbé lesz hallható. Kerüljük, hogy a vetítő közvetlenül a nézők feje felett legyen.

2 (2:1) és nagyobb vetítési aránnyal a projektort akár már egy hátsó falra felszerelt polcon vagy a hátfal mögé is el lehet helyezni. Utóbbi esetben a zaj további csökkentése érdekében fényvisszaverődés elleni bevonattal rendelkező tökéletes tisztaságú optikai üveggel el is választható a házimozi helyiség a projektornak helyet adó tértől.

Az 1 (1:1) alatti vetítési aránnyal bíró úgymond „rövid vetítési távolságú” projektort asztalon és mennyezeti tartókonzolon is lehet használni.

A 0,4 (0,4:1) alatti vetítési arányú úgynevezett „ultrarövid vetítési távolságú” házimozi projektor általában a vetítőfelület alá kerül egy alacsonyabb állványra, vagy az adott termék konstrukciójának megfelelően a padlóra. Az ilyen projektorokkal vetített kép geometriailag csak akkor lehet mentes a torzításoktól, ha a vetítőfelület tökéletesen sík, ezért erre különösen kell ügyelni.

Kifejezetten ezekhez az Ultra Short Throw (UST) projektorokhoz ajánlják a speciális úgynevezett UST ALR vetítőfelületeket, melyben az ALR az Ambient Light Rejecting, azaz a „környezeti fény visszvarődését gátló” megoldásra utal. Az ilyen vetítőfelület felszerelésénél ügyelni kell arra, hogy azt a helyes irányból világítsa meg a projektor, mert csak így biztosítható, hogy a vetítőből kilépő fény kellő mértékben verődjön vissza a nézőkhöz.

A trapézkorrekcióról

Amennyiben a projektor vetítési tengelye nem pontosan merőleges a vetítőfelület síkjára (ahogy a fenti baloldali és középső képen merőleges, de a jobboldalin nem az) a vetített kép torzul. Ez az úgynevezett trapéztorzítás, amit a trapéz alakú zárókőre utalva angolul „keystone” elnevezéssel illetnek.

A projektorok többsége képes a függőleges trapéztorzítás manuális vagy akár automatikus korrekciójára, mégpedig úgy, hogy a kép kiszélesedő részét digitálisan összenyomva azt rektangulárissá ellentorzítja. Vannak projektorok, melyek ugyanilyen módon a vízszintes trapéztorzítás korrekciójára is képesek. Mint látható ez a digitális kompenzáció a kivetített képpontok számának redukálásával jár, vagyis csökkenti a kép felbontását, ezért kerülendő.

A házimozihoz tipikusan gondos tervezés után kiválasztott és fixen telepített projektorral – főleg ha az megfelelő lencseeltolással is rendelkezik – könnyen elkerülhető a trapézkorrekció használata.

Vetítés azonos képmagassággal (az anamorfikus lencséről/prizmáról)


Korábban már a vetített kép méretének tárgyalásakor részben érintettük a problémát, mely abból ered, hogy a házimozi projektorok döntő többségének képmodulátora a 16:9 (1,78:1) arányú képek vetítését szolgálja. Az úgynevezett „letterbox” képmegjelenítéssel az ettől eltérő 1,85:1 (szabvány USA szélesvásznú) vagy 2,35:1/2,39:1/2,40:1 (Panavision, CinemaScope) képarányú filmek esetén a 16:9 arányú vetítőfelület felső és alsó részén, a klasszikus 4:3 képarányú  filmeknél pedig a két szélén többnyire nem tökéletesen fekete sávok jelennek meg.

Teljes szélességű CinemaScope vetített kép.

Van műszaki lehetőség arra, hogy a különböző képarányú tartalmakat azonos képmagassággal vetíthessük egy 2,35:1 vagy 2,40:1 oldalarányú vetítőfelületre, amelyen persze a nem ilyen képarányú tartalmak változó szélességgel jelennek meg. A vetítőfelület nem megvetített széleit függönnyel vagy maszkolással takarva biztosítható a tökéletes képélmény.

Az előzővel azonos magasságú 16:9 arányú vetített kép két oldalán maszkolva.

Ennek megvalósítása kapcsán két lehetséges műszaki megoldást ismertetek, melyeket az alkalmazott projektornak támogatnia kell. (Van egy harmadik megoldás is, amely a projektor bemenetét speciális HDMI képjellel hajtja meg, amit a változó képarányú tartalmakból megfelelően konfigurált GPU-val és JRiver lejátszó szoftverrel rendelkező HTPC állít elő.)

Projektor lencsepozíció-memóriával

A motoros zoommal, fókusszal és lencseeltolással rendelkező házimozi vetítők közül több rendelkezik úgynevezett lencsepozíció-memóriával (angol elnevezéssel Lens position memory vagy Lens memory). Ez lehetővé teszi, hogy az aktuális tartalom képarányához igazodó képnagyítási, fókuszálási és lencseeltolási beállításokat a vetítő eltárolja és gombnyomásra előhívja. Ezzel megoldható, hogy a projektor minden tartalommal – tekintet nélkül azok képarányára – azonos magasságú képet vetítsen az adott vetítőfelületre.

A megoldás nem jelent plusz telepítési problémát és rugalmasan konfigurálható bármely képarányú tartalomhoz. Hátránya viszont, hogy a projektor a fekete sávokat továbbra is kivetíti a vetítőfelületen kívülre (a szélesvásznú CinemaScope filmek esetében a kép fölé és alá), így gondoskodni kell ezek csekély fényének elnyeléséről. Az is előfordulhat, hogy a képnagyítás (a zoom) változása a projektor fénykibocsátásának érzékelhető változását okozza, amit persze lehet kompenzálni megfelelően beállított egyedi képmóddal.

Anamorfikus lencse/prizma alkalmazása

A különböző képarányú tartalmak azonos képmagassággal történő vetítése speciális külső optikai eszköz, úgynevezett anamorfikus lencse vagy prizma használatával is megoldható. Ehhez a projektornak, Blu-ray  vagy médialejátszónak egy alkalmas képfeldolgozó eljárással (ezeket „Stretch”, „Vertical Stretch” vagy „Anamorphic mode”, azaz nyújtás, függőleges nyújtás vagy Anamorfikus mód elnevezéssel illetik) képesnek kell lennie a szélesvásznú tartalmak képét arányosan függőlegesen széthúzni, majd ezt a torzított képet a vetítő képmodulátorának teljes felületén lévő összes pixelt kihasználva kivetíteni. Például egy CinemaScope film 810 (vagy UHD felbontás esetén 1620) aktív pixelsorát harmadával függőlegesen megtöbbszörözve az kiadja a vetítők szokványos 16:9-es képmodulátorának 1080 vagy 2160 sorát.

A mozivetítőknél is használatos úgynevezett anamorfikus lencsét illetve prizmát a projektor lencséje elé elhelyezve az a függőlegesen torzított képet optikailag vízszintesen olyan mértékben húzza szét, hogy az a vetítőfelületen geometriailag már helyesen jelenjen meg. A fenti példánál maradva a CinemaScope filmet a projektor elektronikája függőlegesen húzza szét harmadával, az anamorfikus lencse vagy prizma pedig vízszintesen húzza szét harmadával.

16:9 képarányú tartalom vetítésénél persze a fentiekre mind nincs szükség, így az anamorfikus lencsét vagy prizmát is el kell távolítani a vetítő fényútjából.

Ennek a megoldásnak előnye, hogy kihasználható a projektor képmodulátorának szinte teljes felülete, amivel elvileg fényesebb lehet a vetített kép. Csakhogy az anamorfikus előtétlencse vagy prizma tökéletlensége okozhat fényveszteséget, színtorzulást (tipikusan kromatikus aberrációt) és a képfelbontást rontó fókuszálási gondot is. Ráadásul a megoldás korlátozza a vetítő felszerelési lehetőségeit. A jó anamorfikus lencse igen drága, a vetítő elé való felszerelése nem egyszerű és motoros mozgatása még több költséget jelent.

Még néhány szó a vetítőfelületről


A vetített kép minőségének fontos összetevője a vetítőfelület. Korábban már megemlítettük a különböző képarányú tartalmakhoz igazodó maszkolható vetítővásznakat és az igazi mozikhoz hasonlóan a front hangsugárzók elé kifeszített akusztikailag transzparens hangáteresztő vetítővásznakat.

Sokan azt gondolják, de a fehérre festett fal nem igazán alkalmas vetítőfelületnek. A legtöbb fal felülete meglehetősen egyenetlen, fény- és színvisszaverési jellemzőik pedig általában nem kielégítőek, de legalábbis ismeretlenek. Lehet persze tökéletesen sík falfelületen is vetítőfelületet kialakítani, lefestve annak egy részét speciálisan erre a célra szolgáló akrilfestékkel (mint például a Screen Goo), aminek rétegvastagsága elég az egyenletes textúrához, és színvisszaadása is viszonylag pontos.

A vetítőfelületek – többségükben vetítővásznak – legfontosabb jellemzői a fénynyereségi tényező vagy „gain” érték, a nézőszög, a színpontosság, az alapárnyalat (fehér vagy szürke) és a „környezeti fény visszaverődését gátló” képesség.

A vetített képhez szükséges fényáram kapcsán már említett fénynyereségi tényező – a „gain” érték – széles határok (0,45 és 3) között változik, de egy vetítésre optimalizált házimoziban tipikusan 1 és 1,3 közötti „gain” értékű vetítőfelületek használatosak. A nagy fénynyereségi tényezőjű vetítőfelület akkor jöhet jól, ha a projektor fényárama alacsony, ugyanakkor az ilyen vetítővásznak hajlamosak az úgynevezett „hot spotting” jelenségre, amikor a kép középső része világosabb, mint más részei.

A nézőszög technikailag az a vetítőfelületre merőleges képzeletbeli vonalhoz viszonyított szög, melynél felére csökken a fénynyereség, azaz felére esik a kép fényessége a tengelyben mérthez képest. Vagyis azok, akik ebből vagy ennél nagyobb szögből nézik kevésbé fényes képet látnak, mint amit a tengelyből nézők. A nagyobb fénynyereségi tényezőjű vetítővásznaknak általában keskenyebb a nézőszöge.

Vannak speciálisan ultrarövid vetítési távolságú projektorokhoz használható vetítővásznak, amelyek a vetítő adott irányból (alulról vagy felülről) beeső fényét nagyobb mértékben a nézők felé verik vissza. Az irányított fényvisszaverődés miatt ügyelni kell ezek helyes felszerelésére.

Alacsonyabb natív kontrasztarányú projektorok esetében a szürke vetítőfelület hozzájárulhat az érzékelt kontraszt növeléséhez.

Az úgynevezett „környezeti fény visszaverődését gátló” – angol elnevezéssel Ambient Light Rejecting (ALR) – vetítőfelületeket úgy alakítják ki, hogy a projektorból származó fényhez képest csak csekély mértékben verik vissza az oldalról és fölülről vagy alulról rájuk vetülő fényt a nézők felé, ennek következtében ezek nézőszöge jóval keskenyebb. Egy vetítésre nem optimalizált helyiségekben egy ALR vetítőfelületen sokkal jobb minőségű kép állítható elő.

Magától értetődő ezért sokan nem is gondolnak rá, de a vetítőfelületet határoló, a fényt nem visszaverő többnyire fekete keret fontos a vetített kép minőségének megítélésében, mert nagyban hozzájárul a szubjektív kontrasztérzet kialakításában.

Zárszó


A feladat összetettsége miatt a cikk nem foglalkozik a hátulról vetített kép előállításával, valamint az eszközöket és szakértelmet igénylő, de a vetített kép előállításánál is fontos és igen ajánlott kalibrálással.

Egy házi-mozi óriási és jó minőségű vetített képpel igazán nagy élményt nyújthat, de a megvalósítása nem egyszerű feladat. Akik jelentősebb összeget – több millió forintot – költenének egy igényeiknek és lehetőségeiknek megfelelő házimozi kialakítására, azoknak javaslom, mindenképpen forduljanak hozzáértő szakemberhez, akár szaktanácsért, akár a tervezési és kivitelezési feladatok elvégzéséért.

Ajánlom a SZAKTANÁCSADÁS szolgáltatást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..