Komponens vagy HDMI?

Most, hogy már szinte minden újonnan megjelenő képmegjelenítő (LCD és plazma TV, vetítő) csatlakozói között ott a HDMI, de persze még megtalálható a jó öreg komponens videobemenet is, sokan bizonytalanok: melyik a jobb, melyiket érdemes használni.


Az átlagfogyasztó többnyire hajlamos azt hinni, hogy mindig az újabb és korszerűbb technológia a jobb, és bizonyosan fölülmúlja a régebbi műszaki megoldásokat. A videojelek csatlakoztatása és átvitele kapcsán sincs ez másként. Széles körben elterjedt nézet, hogy a HDMI szabvány jobb, mint az analóg komponens videojel átvitel. Nos, ez nem feltétlenül van így, mert mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, melyeket az adott alkalmazás során érdemes figyelembe venni. Ráadásul általában sokkal fontosabb, hogy mi van a kábel két végén, mint az, hogy milyen is az a kábel, és miként továbbítja a videojelet.

A két jelátviteli mód jellemzői

Mindkét jelátviteli mód alapvetően a kép vörös (R), zöld (G) és kék (B) színkomponenseit továbbítja persze teljesen eltérő módon.

komponens_video.JPGA 720 soros progresszív (720p) és az 1080 soros váltott-soros (1080i) képfrissítésű, (az 1080p formátumot nem fogadta el az illetékes szabványosítási szervezet) nagy felbontású videojelek továbbítására is alkalmas analóg komponens videojel általában három független jelcsatornából áll, melyeket három csatlakozón és vezetéken keresztül lehet továbbítani. A három jel egyike a világosságjel (Y) mely az RGB képösszetevők fekete-fehér információját és a kép összeállításához szükséges szinkronjeleket hordozza, általában zöld színnel jelölik a csatlakozást. A további két jel úgynevezett színkülönbségi jelek, melyek a kék és a vörös világossághoz képesti információt hordozzák. A kékkel jelölt (Pb/Cb) csatlakozón a „B-Y”, a vörössel jelölt (Pr/Cr) csatlakozón az „R-Y” komponensek jelei kerülnek továbbításra. A színkülönbségi jelek az RGB képkomponensek jeleiből származnak, s ezért a zöld (G) információt nem kell külön jelként továbbítani, mivel az az „Y, B-Y, R-Y” összetevőkből visszaszármaztatható.

Amennyiben a csatlakoztatás és a kábelek kb. 100 MHz sávszélességet biztosítanak, az analóg komponens videojel átvitel tökéletesen alkalmas akár 1080i HD felbontású, kiváló minőségű képtartalom továbbítására. Ráadásul ez a kipróbált és robusztus jelátvitel akár nagyobb kábelhosszon is megbízhatóan működhet.

Nem említettem az Európában elterjedt analóg RGB komponenseket, szinkronjelet és analóg sztereo hangot továbbító SCART szabványt, mivel ezne át csak váltott-soros PAL szabvány felbontású (576i) videojelet lehet továbbítani.

HDMI_csati.JPGA HDMI szabvány egy árnyékolt 19-eres kábelen digitálisan továbbítja az audio- és videojeleket, valamint újabban már a készülékek (HDMI-CEC) vezérlőjeleit is. A videojel RGB vagy Y Pb/Cb Pr/Cr digitális színkódolású lehet. Utóbbinál 4:4:4 vagy 4:2:2/4:2:0 kódolás fordulhat elő, mely leegyszerűsítve annyiban tér el egymástól, hogy míg a 4:4:4 az összes, addig a 4:2:2/4:2:0 csak bizonyos számú képpont színinformációját kódolja, s a képmegjelenítőben kell a hiányzó színinformációt egy úgynevezett szín felkonvertálással (Colour Upsampling) visszaállítani. A kódolt színekből álló digitális képinformációt egy úgynevezett TMDS (Transmission Minimized Differential Signaling) jellé alakítva továbbítják a HDMI kábelen.

A HDMI a kezdetektől alkalmas a nagy felbontású (720p, 1080i/p) képinformáció továbbítására, ráadásul a digitális technológia révén az analóg átvitel tökéletlenségeitől mentesen. Az egyre magasabb verziójú változatok mind több és több jelátviteli lehetőséget biztosítanak. Ennek viszont ára van, mégpedig az, hogy a több átvitt információhoz nagyobb adatátviteli sebességre, azaz sávszélességre van szükség, ami nagy követelményeket állít a kábellel szemben. Nem minden HDMI kábel biztosítja főleg nagyobb kábelhosszon a magasabb verzióknak megfelelő sávszélességet. Ezért meglehetősen drágák a minőségi HDMI kábelek.

Most, hogy már szinte minden újonnan megjelenő képmegjelenítő csatlakozói között ott a HDMI, de persze még megtalálható a jó öreg komponens videobemenet is, sokan bizonytalanok: melyik a jobb, melyiket érdemes használni.

A jelátalakítás okozta veszteség és annak fontossága

Még a magukat szakértőnek tekintők is általában a képminőség szempontjából az analóg komponens jelátvitelt tartják a gyengébbnek. Ennek legfőbb oka, hogy analóg jelátvitel esetén a digitális képjel forrása (például DVD, Blu-ray Disc vagy más digitális médialejátszó) és a képet digitálisan feldolgozó és megjelenítő készülék (például plazma vagy LCD TV, digitális vetítő) között szükség van egy digitálisból-analógba (D/A), majd egy analógból-digitálisba (A/D) történő jelátalakításra. Ezek a konverziók pedig képinformáció-veszteséggel, vagyis képminőség-romlással járnak.

Nos, ez ugyan önmagában igaz, de a videó D/A, A/D átalakítók és az ezekhez kapcsolódó zajcsillapító eljárások technológiai színvonala ma már olyan magas, hogy az ezeket alkalmazó korszerű készülékeknél a konverziók nem okoznak igazán látható képminőség-romlást. Már a hajdanvolt DVD lejátszókban is 108MHz-es mintavételi frekvenciájú, 12 bites felbontású videó D/A konvertereket alkalmaztak, a drágább modelleknél pedig az ennél precízebb átalakítók sem voltak ritkák. Hogy az analóg komponens videojellé alakítás mennyire nem ront a képminőségen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nagy felbontású Blu-ray és HD DVD lejátszókon is volt egy ideig hibátlan 1080i HD felbontású képet nyújtó analóg komponens kimenet.

A HDMI csatlakozó  már minden  készüléken megtalálható, mert megvalósításának költségei alacsonyak, de az olcsóbb HDMI implementációk  nem mindig képviselik ugyanazt a minőséget, mint amit a drágább modellekbe építenek. A digitálisan kódolt színjelet szintén át kell alakítani egy másik (TMDS) digitális formátumba, és ez a konverzió éppúgy lehet igényesebben vagy kevésbé igényesen megoldott. Bizony az olcsóbb készülékek HDMI kimenetén keresztül nem feltétlenül ugyanolyan képminőségű jelet kapunk, mint akár egy drágább berendezés analóg komponens videojel kimenetéről.

Konklúzió

A fentiek alapján megállapítható, az analóg komponens jelátvitel tökéletesen alkalmas az akár nagyfelbontású képátvitelre, akár nagyobb kábelhosszon is. Ráadásul egy hosszabb komponens kábel ára sokkal megfizethetőbb, mint egy azonos hosszúságú HDMI kábelé.

Nyilvánvalóan nem nélkülözhető a HDMI jelátvitel, ha olyan korszerű jelformátumot kell átvinni, amire az analóg komponens jelátvitel nem alkalmas (1080p, „Deep Colour”). Arra azonban ügyelni kell, hogy az alkalmazott HDMI kábel megfelelő sávszélességet nyújtson a digitális adatok átviteléhez. A hosszabb minőségi HDMI kábelek pedig bizony sokba kerülnek.

A képminőség pedig sokkal inkább azon múlik, hogy milyen a képjelet szolgáltató forráskészülék illetve a képmegjelenítő.

Kapcsolódó linkek:

A HDMI új specifikációi
Mi a csuda az az RGB, komponens és S-Video? Mire jó a DVI?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..