Komponens vagy HDMI?

A két jelátviteli mód jellemzői

Most, hogy már szinte minden újonnan megjelenő képmegjelenítő (LCD és plazma TV, vetítő) csatlakozói között ott a HDMI, de persze még megtalálható a jó öreg komponens videobemenet is, sokan bizonytalanok: melyik a jobb, melyiket érdemes használni.

Az átlagfogyasztó többnyire hajlamos azt hinni, hogy mindig az újabb és korszerűbb technológia a jobb, és bizonyosan fölülmúlja a régebbi műszaki megoldásokat. A videojelek csatlakoztatása és átvitele kapcsán sincs ez másként. Széles körben elterjedt nézet, hogy a HDMI szabvány jobb, mint az analóg komponens videojel átvitel. Nos, ez nem feltétlenül van így, mert mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is, melyeket az adott alkalmazás során érdemes figyelembe venni. Ráadásul általában sokkal fontosabb, hogy mi van a kábel két végén, mint az, hogy milyen is az a kábel, és miként továbbítja a videojelet.

A két jelátviteli mód jellemzői

Mindkét jelátviteli mód alapvetően a kép vörös (R), zöld (G) és kék (B) színkomponenseit továbbítja persze teljesen eltérő módon.

komponens_video.JPGA 720 soros progresszív (720p) és az 1080 soros váltott-soros (1080i) képfrissítésű, (az 1080p formátumot nem fogadta el az illetékes szabványosítási szervezet) nagyfelbontású videojelek továbbítására is alkalmas analóg komponens videojel általában három független jelcsatornából áll, melyeket három csatlakozón és vezetéken keresztül lehet továbbítani. A három jel egyike a világosságjel (Y) mely az RGB képösszetevők fekete-fehér információját és a kép összeállításához szükséges szinkronjeleket hordozza, általában zöld színnel jelölik a csatlakozást. A további két jel úgynevezett színkülönbségi jelek, melyek a kék és a vörös világossághoz képesti információt hordozzák. A kékkel jelölt (Pb/Cb) csatlakozón a „B-Y”, a vörössel jelölt (Pr/Cr) csatlakozón az „R-Y” komponensek jelei kerülnek továbbításra. A színkülönbségi jelek az RGB képkomponensek jeleiből származnak, s ezért a zöld (G) információt nem kell külön jelként továbbítani, mivel az az „Y, B-Y, R-Y” összetevőkből visszaszármaztatható.

Amennyiben a csatlakoztatás és a kábelek kb. 100 MHz sávszélességet biztosítanak, az analóg komponens videojel átvitel tökéletesen alkalmas akár 1080i HD felbontású, kiváló minőségű képtartalom továbbítására. Ráadásul ez a kipróbált és robusztus jelátvitel akár nagyobb kábelhosszon is megbízhatóan működhet.

Nem említettem az Európában elterjedt analóg RGB komponenseket, szinkronjelet és analóg sztereo hangot továbbító SCART szabványt, mivel ezne át csak váltott-soros PAL szabvány felbontású (576i) videojelet lehet továbbítani.

HDMI_csati.JPGA HDMI szabvány egy árnyékolt 19-eres kábelen digitálisan továbbítja az audio- és videojeleket, valamint újabban már a készülékek (HDMI-CEC) vezérlőjeleit is. A videojel RGB vagy Y Pb/Cb Pr/Cr digitális színkódolású lehet. Utóbbinál 4:4:4 vagy 4:2:2/4:2:0 kódolás fordulhat elő, mely leegyszerűsítve annyiban tér el egymástól, hogy míg a 4:4:4 az összes, addig a 4:2:2/4:2:0 csak bizonyos számú képpont színinformációját kódolja, s a képmegjelenítőben kell a hiányzó színinformációt egy úgynevezett szín felkonvertálással (Colour Upsampling) visszaállítani. A kódolt színekből álló digitális képinformációt egy úgynevezett TMDS (Transmission Minimized Differential Signaling) jellé alakítva továbbítják a HDMI kábelen.

A HDMI is alkalmas a nagyfelbontású (720p, 1080i/p) képinformáció továbbítására, ráadásul a digitális technológia révén az analóg átvitel tökéletlenségeitől mentesen. Az egyre magasabb verziójú változatok mind több és több jelátviteli lehetőséget biztosítanak. Ennek viszont ára van, mégpedig az, hogy a több átvitt információhoz nagyobb adatátviteli sebességre, azaz sávszélességre van szükség, ami nagy követelményeket állít a kábellel szemben. Nem minden HDMI kábel biztosítja főleg nagyobb kábelhosszon a magasabb, például 1.3-as verziónak megfelelő sávszélességet. Ezért meglehetősen drágák a minőségi HDMI kábelek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.