A panaszos gyártók
Az alábbiakban a kiállításon látottak és hallottak alapján kialakult személyes benyomásaimról írok. Szubjektív beszámolómban azt igyekszem érzékeltetni „nem igazán örömteli” folyamatok zajlanak napjaink szórakoztatóelektronikai iparában.
A kétévente megrendezésre kerülő berlini IFA (INTERNATIONALE FUNKASSTELLUNG) hatalmas seregszemléje a szórakoztatóelektronika világának. Az idei szeptemberi nyár öt napján is több mint 1.200 kiállító és 250.000 látogató tette tiszteletét a most elnevezéséhez hű „Napkertnek” titulált parkban és a körülötte elhelyezkedő csarnokokban. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a kiállítók és a látogatók is jól érezze magukat – izgalmas, vibráló és vendégszerető város, gyönyörű idő, remek szervezés és kísérőprogramok. És mégis úgy tűnt, valami nem stimmel.
A többnyire igen igényes, gyakran színpadi, néha cirkuszi látványelemekkel fűszerezett, és minden bizonnyal tömérdek pénzbe kerülő kiállítási installációk talán épp a költségeket kifizetni kénytelen menedzserek fásult arcáról igyekeztek elvonni a látogatók figyelmét. Ha ilyennel találkozott és beszélgetett az ember, akkor a kötelező lelkesedéssel bemutatott újdonságok bemutatását követően, a jövőről szólva az őszintébbekből egy idő után biztosan feltört egy keserű sóhaj és elkezdtek panaszkodni.
A panaszok legtöbbször arról szóltak, hogy bár a forgalom emelkedik, de a profit stagnál, vagy éppen csökken, és ez nagyon nem jól van így. Az okot mindenki a szinte az összes termékkört érintő, egyre elviselhetetlenebb gyorsaságú „árerózióban” látják, mely mára odavezetett, hogy vannak termékek, melyek előállításán és forgalmazásán már szinte semmi nyereség nem realizálható, sőt a befektetések megtérülése is kétséges. Ennek következtében szinte minden jelentős gyártónál bizonytalanság uralkodik, ugyanakkor a kockázatkerülés és valamifajta makacs előremenekülés válik jellemző stratégiává.
A bizonytalanság a gyártók egy részét költségcsökkentésre kényszeríti, hogy valahogy átvészeljék, ezeket a ki tudja még meddig tartó nehéz időket. Ez többnyire gyárbezárásokat jelent és fejlesztési, beruházási terveik visszafogását eredményezi. De sokukon talán már ez sem segít majd. A kockázatkerülés miatt a cégek – tisztelet a kivételnek – nem mernek az iparágat igazán megújító fejlesztésekbe fogni, vagy a már birtokukban lévő fejlesztési eredményeiket bátran piacra vinni. Egyszerűbbnek tűnik számukra a versenytársak „stratégiáját” követve valahogy a másikat „lenyomni”. Pont ennek következménye aztán az öldöklő árverseny. Így aztán végül a kígyó saját farkába harap.
A helyzetet jól jellemzi a két nagy koreai síkpaneleket (plazma és LCD) gyártó Samsung és LG Electronics versenye, amit a japán konkurensekkel fennálló kölcsönös szabadalombitorlási vádak fűszereznek. De ennek következménye a DVD-t követni hivatott, nagyfelbontású műsoros optikai lemezformátumok a Blu-ray Disc és a HD-DVD harca is, mely megegyezés hiányában a formátum bizonytalan és megkéső bevezetése miatt mindenkinek, a fogyasztóknak, a filmiparnak és végső soron még a győztes gyártóknak (a vesztesről nem is beszélve) is csak kárára válhat.
A többnyire igen igényes, gyakran színpadi, néha cirkuszi látványelemekkel fűszerezett, és minden bizonnyal tömérdek pénzbe kerülő kiállítási installációk talán épp a költségeket kifizetni kénytelen menedzserek fásult arcáról igyekeztek elvonni a látogatók figyelmét. Ha ilyennel találkozott és beszélgetett az ember, akkor a kötelező lelkesedéssel bemutatott újdonságok bemutatását követően, a jövőről szólva az őszintébbekből egy idő után biztosan feltört egy keserű sóhaj és elkezdtek panaszkodni.
A panaszok legtöbbször arról szóltak, hogy bár a forgalom emelkedik, de a profit stagnál, vagy éppen csökken, és ez nagyon nem jól van így. Az okot mindenki a szinte az összes termékkört érintő, egyre elviselhetetlenebb gyorsaságú „árerózióban” látják, mely mára odavezetett, hogy vannak termékek, melyek előállításán és forgalmazásán már szinte semmi nyereség nem realizálható, sőt a befektetések megtérülése is kétséges. Ennek következtében szinte minden jelentős gyártónál bizonytalanság uralkodik, ugyanakkor a kockázatkerülés és valamifajta makacs előremenekülés válik jellemző stratégiává.
A bizonytalanság a gyártók egy részét költségcsökkentésre kényszeríti, hogy valahogy átvészeljék, ezeket a ki tudja még meddig tartó nehéz időket. Ez többnyire gyárbezárásokat jelent és fejlesztési, beruházási terveik visszafogását eredményezi. De sokukon talán már ez sem segít majd. A kockázatkerülés miatt a cégek – tisztelet a kivételnek – nem mernek az iparágat igazán megújító fejlesztésekbe fogni, vagy a már birtokukban lévő fejlesztési eredményeiket bátran piacra vinni. Egyszerűbbnek tűnik számukra a versenytársak „stratégiáját” követve valahogy a másikat „lenyomni”. Pont ennek következménye aztán az öldöklő árverseny. Így aztán végül a kígyó saját farkába harap.
A helyzetet jól jellemzi a két nagy koreai síkpaneleket (plazma és LCD) gyártó Samsung és LG Electronics versenye, amit a japán konkurensekkel fennálló kölcsönös szabadalombitorlási vádak fűszereznek. De ennek következménye a DVD-t követni hivatott, nagyfelbontású műsoros optikai lemezformátumok a Blu-ray Disc és a HD-DVD harca is, mely megegyezés hiányában a formátum bizonytalan és megkéső bevezetése miatt mindenkinek, a fogyasztóknak, a filmiparnak és végső soron még a győztes gyártóknak (a vesztesről nem is beszélve) is csak kárára válhat.