A mozifilmek megújuló technikájáról A Hobbit kapcsán

1. Oldal

Új korszakot nyit a mozifilmek technikájában az 5K felbontásban és másodpercenként 24 helyett 48 képkockás képsebességgel forgatott új Peter Jackson film A Hobbit: Váratlan Utazás, aminek múlthetén Új-Zélandon volt a világpremierje.


Peter Jackson, A Gyűrűk Ura filmtrilógia sikerén felbuzdulva hozzálátott egy új többrészes mozi A Hobbit megalkotásához, és a filmkészítés technikáját jól értő azt maximálisan kihasználó rendező úgy döntött, hogy új művének látványvilágát úgy igyekszik tökéletesíni, hogy túllép a mozikban eddig alkalmazott műszaki korlátokon.

A_Hobbit.jpg
A Hobbit jeleneteinek 3D felvételéhez 48 darab RED Epic digitális kamerát használtak, amelyeket párosával a 3ALITY cég által konstruált tükrös szerelvényekbe építették. A kamerák 5.120 x 2.700 pixel felbontású képeit nagykapacitású digitális tárolókra rögzítették, vagyis filmszalag hiányában már nem is hagyományos értelemben vett „forgatás” zajlott.

Az új mozi legfontosabb technikai újdonsága azonban a HFR (High Frame Rate) rövidítéssel illetett magas képsebesség, amely a mozgókép pontosabb, élesebb megjelenítését teszi lehetővé. Ennek élménye igencsak eltér a mozik eddigi nem éppen hibátlan, de eléggé megszokott képétől, mert annál sokkal közelebb áll a való életben látott képhez. A 24 képkocka/másodperces szabvány képsebességű mozi bizonyos sebességű mozgásokat egyenetlenül, szakadozva jelenít meg, és bizony a minőségi 3D képmegjelenítés számára is korlátot jelent. A Hobbit az első HFR 3D azaz másodpercenként és szemenként már nem 24, hanem 48 képkockából álló film.

A mozikban a sztereoszkóp kép előállítására tipikusan két vetítési rendszert használnak, amelyek a nézők által viselt szemüvegek két eltérően polarizált lencséjén keresztül különböző képeket juttatnak el azok bal- illetve jobbszemébe. Az egyik vetítési rendszerben egy DLP projektor egymásután felváltva (szekvenciálisan) villantja fel a bal- és jobbszemnek szánt képeket. A hagyományos 2D filmek másodpercenként 24 képkockából, az eddigi szabvány szerinti 3D filmek másodpercenként és a két szem számára 24 azaz összesen 2×24=48 képkockából állnak. Minden képkocka háromszor kerül kivetítésre (kétszer szakítják meg kivetítésüket), vagyis úgymond háromszor villan fel. Így a 3D film képkockái másodpercenként 48×3=144-szer villannak fel.

A Hobbit viszont már a 2D változatban is másodpercenként 48 képkockából áll a 3D változat pedig a két szemnek 48, azaz összesen 2×48=96 képkockából. Ezen képkockákat csak kétszer villantja fel a vetítő, vagyis 96×2=192 képfelvillanás/másodperc a frissítési gyakoriság.

Hogy a nézők bal- és jobbszemükkel különböző képet lássanak a DLP vetítőkhöz egy RealD XL rendszert használnak, ami igen gyorsan váltogatja a vászonra vetülő bal- illetve jobbszemnek szánt képek polarizációját. Ez a váltás kb. 400 mikroszekundumig tart, és a rendszer akár másodpercenként 240 felvillanást is képes kezelni, ezért alkalmas a HFR 3D filmekhez is.

Más mozik a Sony SXRD vetítőit és a RealD XLS rendszerét alkalmazzák. Ezek a vetítők két lencsét használnak, egyet-egyet a két szem számára különböző polarizációval vetített képhez. A bal- és jobbszemnek szánt eltérő polarizációjú képek egyidejűleg – tehát nem szekvenciálisan – vetülnek a vászonra. A RealD XLS nem korlátozza a HFR 3D filmek vetítését.

Peter Jackson szerint a 3D HFR élménye „nem kevesebb, mint fantasztikus”. Nemcsak A Hobbit trilógiát készítik majd HFR formátumban, de James Cameron bejelentése szerint az Avatar következő részeit is HFR talán akár 60 képkocka/másodperces képsebességgel tervezi előállítani.

Kapcsolódó linkek:

Probléma a 3D-vel
Mi az a 24p, és mire jó?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .