Kép- és hangminőség
A KLV-V32A10E-t, a Sony új LCD televízióját teszteltem, melyben a gyártó legkorszerűbb digitális képprocesszorával feldolgozott akár HD, azaz nagyfelbontású képet egy új 7. generációs panel állítja elő.
Kép- és hangminőség
A KLV-V32A10E képének kalibrálása különösebb nehézséget nem okozott. A gyári „Egyéni” képbeállítás csak kis módosítást kívánt a fényerő, a színhőmérséklet tekintetében. A beállítást egy tesztábrákat tartalmazó DVD-Video lemezzel végeztem, s egyelőre szemmel. Talán a legközelebbi teszthez már megfelelő mérőeszköz is rendelkezésemre áll majd. A pontos színvisszaadás („Színtelítettség: 25”; „Színhőmérséklet: Semleges”) beállítása után elég természetes bőrszínt sikerült előállítanom, ami az eddig nálam előfordult egyetlen LCD TV-vel sem sikerült. A képgeometria és a konvergencia eleve tökéletes volt, a vízszintes-függőleges képfelbontás már „Képélesség: 25” állásban maximális és ekkor a képtranziensek is normálisak. A feketeszint beállításánál viszont csak egy szűk tartományban („Fényerő: 55 – 70”) között sikerült a legmélyebb feketét beállítani. Én az ideális feketeszintet a „Fényerő: 65”, „Háttérfény: Min”, „Gamma korrekcio: 0” beállításnál találtam meg. Ezek után a „Kontraszt: Max” állást használtam, bár a dinamikus képet kevésbé kedvelők ennél alacsonyabbat is választhatnak. Érdemes megjegyezni, hogy a „Képbeállítás” mind a 6 AV bemenetre és a vett adásképre külön-külön elvégezhető, és azt a készülék meg is jegyzi.
A beállítást követően a legújabb JVC DR-MH300 DVD felvevőjéről lejátszott referencia DVD-Video filmrészleteket a készülék kiválóan jelenítette meg. A képek szokatlanul élesek, színei gazdagok és élénkek. Az árnyalatok még a nagyon sötét képeken is jól megkülönböztethetőek. A KLV-V32A10E képfeldolgozó processzora oly tökéletesen, a képsorok összemosódása, ugrálása, a mozgó átlós élek különösebb „fogazódása” nélkül végzi a váltott-soros képformátum (576i) progresszív képfrissítésre alakítását, hogy jobb képet kaptam ezzel a jellel, mint mikor a DVD felvevő HDMI kimenetét 576p vagy felskálázott 720p videojel formátumra kapcsoltam. A Sony WEGA Engine™ az MPEG2 tömörítés blokk zaját is majdnem tökéletesen eltünteti.
Az igazi élményt azonban a 720 és 1080 soros nagyfelbontású filmrészletek jelentették. A WMV-HD formátumú videókat egy SnaZio SZ1350 digitális médialejátszó segítségével állítottam elő, és a HDMI bemenetre csatlakoztattam. Ez maga volt a csoda!
Ami viszont a televíziós adást illeti, hát az bizony néha – szó szerint – tragikus képet mutatott. Az ilyen képeken megszokott jelenség a mozgó tárgyak elmosódása (focimeccsen vagy más sportközvetítésen ne is lepődjünk meg a „csíkot húzó” labdán), a kontrasztosabb mozgó függőleges élek, vonalak mentén látható digitális képfeldolgozási hibák (furcsa árnyékok, durván megváltozó textúrák, melyek az összetett videojel világosság- és színtartalmának szétválasztását végző fésűszűrő gyenge felbontására utalnak). Tudomásul kell venni, hogy az ilyen digitális síkpaneles TV-k sokkal jobban megmutatják az adáskép gyengeségeit, mint egy akármilyen nagyképernyős képcsöves készülék. Míg az utóbbiak az analóg képalkotás révén sokkal toleránsabbak a gyengébb analóg jelminőséggel szemben, addig a nagyfelbontású LCD és plazma TV-k, s így a KLV-V32A10E digitális képfeldolgozó technológiája és képmegjelenítése egyszerűen képtelen megbirkózni ezzel. Ezen a gondon majd csak a digitális televíziózás elterjedése segíthet.
A készülék hangja a beépített hangszórók méretéhez igazodik. Vagyis mélyhangokat ne várjunk tőle, és különösebb zenei élményt sem nyújt, de a beszédérthetőség – és ez talán a legfontosabb – a torzításmentes megszólalás következtében még viszonylag nagy hangerőn is tökéletes, és a virtuális térhangzás is működik, ha nem ülünk 2 méternél távolabb a képernyőtől.
A KLV-V32A10E képének kalibrálása különösebb nehézséget nem okozott. A gyári „Egyéni” képbeállítás csak kis módosítást kívánt a fényerő, a színhőmérséklet tekintetében. A beállítást egy tesztábrákat tartalmazó DVD-Video lemezzel végeztem, s egyelőre szemmel. Talán a legközelebbi teszthez már megfelelő mérőeszköz is rendelkezésemre áll majd. A pontos színvisszaadás („Színtelítettség: 25”; „Színhőmérséklet: Semleges”) beállítása után elég természetes bőrszínt sikerült előállítanom, ami az eddig nálam előfordult egyetlen LCD TV-vel sem sikerült. A képgeometria és a konvergencia eleve tökéletes volt, a vízszintes-függőleges képfelbontás már „Képélesség: 25” állásban maximális és ekkor a képtranziensek is normálisak. A feketeszint beállításánál viszont csak egy szűk tartományban („Fényerő: 55 – 70”) között sikerült a legmélyebb feketét beállítani. Én az ideális feketeszintet a „Fényerő: 65”, „Háttérfény: Min”, „Gamma korrekcio: 0” beállításnál találtam meg. Ezek után a „Kontraszt: Max” állást használtam, bár a dinamikus képet kevésbé kedvelők ennél alacsonyabbat is választhatnak. Érdemes megjegyezni, hogy a „Képbeállítás” mind a 6 AV bemenetre és a vett adásképre külön-külön elvégezhető, és azt a készülék meg is jegyzi.
A beállítást követően a legújabb JVC DR-MH300 DVD felvevőjéről lejátszott referencia DVD-Video filmrészleteket a készülék kiválóan jelenítette meg. A képek szokatlanul élesek, színei gazdagok és élénkek. Az árnyalatok még a nagyon sötét képeken is jól megkülönböztethetőek. A KLV-V32A10E képfeldolgozó processzora oly tökéletesen, a képsorok összemosódása, ugrálása, a mozgó átlós élek különösebb „fogazódása” nélkül végzi a váltott-soros képformátum (576i) progresszív képfrissítésre alakítását, hogy jobb képet kaptam ezzel a jellel, mint mikor a DVD felvevő HDMI kimenetét 576p vagy felskálázott 720p videojel formátumra kapcsoltam. A Sony WEGA Engine™ az MPEG2 tömörítés blokk zaját is majdnem tökéletesen eltünteti.
Az igazi élményt azonban a 720 és 1080 soros nagyfelbontású filmrészletek jelentették. A WMV-HD formátumú videókat egy SnaZio SZ1350 digitális médialejátszó segítségével állítottam elő, és a HDMI bemenetre csatlakoztattam. Ez maga volt a csoda!
Ami viszont a televíziós adást illeti, hát az bizony néha – szó szerint – tragikus képet mutatott. Az ilyen képeken megszokott jelenség a mozgó tárgyak elmosódása (focimeccsen vagy más sportközvetítésen ne is lepődjünk meg a „csíkot húzó” labdán), a kontrasztosabb mozgó függőleges élek, vonalak mentén látható digitális képfeldolgozási hibák (furcsa árnyékok, durván megváltozó textúrák, melyek az összetett videojel világosság- és színtartalmának szétválasztását végző fésűszűrő gyenge felbontására utalnak). Tudomásul kell venni, hogy az ilyen digitális síkpaneles TV-k sokkal jobban megmutatják az adáskép gyengeségeit, mint egy akármilyen nagyképernyős képcsöves készülék. Míg az utóbbiak az analóg képalkotás révén sokkal toleránsabbak a gyengébb analóg jelminőséggel szemben, addig a nagyfelbontású LCD és plazma TV-k, s így a KLV-V32A10E digitális képfeldolgozó technológiája és képmegjelenítése egyszerűen képtelen megbirkózni ezzel. Ezen a gondon majd csak a digitális televíziózás elterjedése segíthet.
A készülék hangja a beépített hangszórók méretéhez igazodik. Vagyis mélyhangokat ne várjunk tőle, és különösebb zenei élményt sem nyújt, de a beszédérthetőség – és ez talán a legfontosabb – a torzításmentes megszólalás következtében még viszonylag nagy hangerőn is tökéletes, és a virtuális térhangzás is működik, ha nem ülünk 2 méternél távolabb a képernyőtől.